Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Oplatka András
Oplatka András fog kerülni ebből a blokkból. Azt mondta: Isten adná, hogy igazad legyen, de nem hiszek benne. Akkor kötöttünk egy fogadást, megnyertem, ő a tanú. Nagyon óvatos fogadás volt, mert azt mondtam, mi 42-ben születtünk, amikor hatvan évesek leszünk, tehát 2002-ben, Magyarországon, illetve Budapesten lesz Nagy Imre utca vagy Nagy Imre tér. Azt mondta, ő ezt nem hiszi, de fogadjunk. És fogadtunk egy vacsorába, amit a vesztes fizet, és a győztes hívja meg a vendégeket, a barátokat. ’90 tavaszán ezt a vacsorát már abszolváltuk itt Budapesten. És Bálint fizetett, mint a katonatiszt... Sz. L. Zs.: Mik voltak azok a történések vagy folyamatok, amik felgyorsították azt, hogy ne 2002 legyen az időpont, hanem 1990? O. A.: Nyilvánvalóan a nemzetközi háttér. Az, ami a Szovjetunióban történt, hiszen a Szovjetunió ellenőrizte és tartotta pórázon ezt az egész blokkot. Magyarországnak különben a hatvanas évek közepétől valamivel nagyobb játéktere volt, hosszabb pórázon volt, mint a többiek, és ezt 1956-nak köszönhette. Nem a pártnak és Kádár János jóságának, hanem azoknak a fiúknak, akik meghaltak itt a pesti utcákon. Ez az erőszak, ez olyan nyelvezet volt, amit Moszkvában értettek, és amit a budapesti pártközpontban is értettek. Ami ’56-ban történt, azt Moszkvában is, Budapesten úgy értelmezték, hogy ennek azért nem szabad megismétlődnie. Tehát ezzel a néppel valahogy másképpen kell bánni. ’56-nak tehát az ország rendkívül sokat köszönhet, mert a nehéz évtizedeket valamivel könnyebben tudta átélni, mint akár Csehszlovákia, Romániáról nem is beszélve. Ez volt az egyik feltétel. A másik nyilván az volt, hogy a nyolcvanas évek elejére-közepére rendkívül meggyengült a Szovjetunió. És ’85-ben a főtitkári széket Gorbacsov személyében olyasvalaki foglalta el, aki ugyan nem oda akart kilyukadni, ahová kilyukadt, de volt néhány tulajdonsága, gyengesége is, hogy a szovjet hatalmi érdekeket nem tudta és nem is akarta úgy képviselni, mint az elődei. Etikai értelemben erőssége volt, hogy az erőszakot próbálta kerülni. Majd őróla még a történelem fog ítélni... Sz. L. Zs.: Lehet, hogy Gorbacsov hatalomra kerülése ennek a szovjet meggyengülésnek volt az egyik jele, formája, kifejezési formája? O. A.: Nyilvánvalóan. Illetve kísérlet volt arra, hogy egy fiatal, relatíve fiatal főtitkárral megpróbálják ezt a gyengeségi folyamatot ellensúlyozni. A Csernyen- kó-féle főtitkárság, ami ’84-85-ben alig egy évig tartott, egy tragikomédia volt, és tulajdonképpen jelképezte az egész Szovjetunió legyengülését, betegségét, 175
