Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Kövér László
Kövér László országgyűlési választás ugyan még nincsen, de már válasszuk meg a következő közjogi méltóságot, a következő rendszer első polgárát, aki azért legalábbis fékező erőként tudta volna befolyásolni az átalakulás irányát és mikéntjét. Most visszatekintve az első 10 esztendőre, ami Göncz Árpád elnökségének jegyében telt el, nem szégyellem ugyan az akkori álláspontunkat, mert szerintem helyes volt, de sokra nem mentünk vele. A rendszerváltás, átalakulás mikéntjének, módozatainak tekintetében Göncz Árpád semmivel sem volt jobb, mint amilyen Pozsgay Imre lehetett volna. De hát ez az én személyes véleményem. Sz. L. Zs.: Említette a választást, hogy 22-en jutottak be az első szabadon választott Parlamentbe. Milyen várakozásokkal indultak neki ennek a választásnak? K. L.: Mikor eldöntöttük, hogy egyáltalán elindulunk, akkor senkinek semmilyen várakozása nem volt. Nem mondom, hogy nem volt rá esély, mert ha eleve esélytelen lett volna, ezt a döntést nem hozzuk meg. De ha nem kerülünk be, akkor azt mondhattuk, hogy sajnálatos, tettünk egy kísérletet, de hát úgy látszik, az történik, ami történni szokott a történelemben, hogy a fiatalok úgymond forradalmi időkben ott vannak az első vonalban, de amikor konszolidált politika következik, akkor már nem ők az első számú szereplők, máskor tehát szépen kiszorulnak a politikából. És bizonyos értelemben a világ csodájára bejutottunk, nagyon sokan jöttek kerek szemekkel nézve, hogy mi ez a Fidesz, milyen csodabogár alakulhatott, ilyet még nem találtak soha a világon. Igen, világ csodájára bejutottunk a Parlamentbe, nem is kis teljesítménnyel, hiszen 9%-os eredményt értünk el az első választáson (ugye a 4% volt a küszöb), tehát, több mint a dupláját. Azért elértük a minimális támogatottságot, ugyanakkor jelöltjeink alig voltak többen, mint amennyi minimális előírás volt a választó- jogi törvény szerint. Veszprém megyében, ahol hét választókerület volt, illetve van a mai napig, csak 3 jelöltet tudtunk állítani. Én voltam az egyik, és nagy történelmi szerencsének és nagy kegyelemnek tartom, hogy egyéniben akkor az első választáson Szájer Józsi barátommal együtt mi ketten nyerni tudtunk. Az volt az elgondolásunk, hogy olyan szerepet töltünk be, ami ilyen kis párt esetében a zsinórmérték szerepéhez hasonlítható. Nyilvánvaló befolyásunk tehát nem volt, nemhogy nem tudtunk a kormányzati döntésekbe beleszólni, de még a kétharmados döntésekhez sem volt szükség a mi szavazatunkra, tehát egy dolgot tudunk tenni, jártatni a szánkat, bizonyos kérdésekben a magunk radikális, világos, egyértelmű álláspontját közfogyasztásra odakínálva a Parlament asztalára. Ezzel próbáltuk meg befolyásolni az eseményeket. Ezt 131
