Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Kövér László
Húsz év után mondták), ellenzéki kerekasztalbeli tagságunk is kérdéses volt, nem lehetett tudni, egyáltalán velünk szóba áll-e az MSZMP. * * * Az első részben Kövér László elmesélte, hogy hogyan került a nyolcvanas években a közéletbe, mit csinált a Bibó Szakkollégium, mit jelentett az egyetem a fiatalság számára, mi volt a véleménye a Kádárrendszerről és annak jövőjéről, milyen távlati stratégiát váltottak ki maguknak, milyen kapcsolatok alakult ki a népi és a demokratikus ellenzékkel, miért hozták létre ’88-ban a Fideszt és milyen lépésekkel válaszolt erre a hatalom. Szabó László Zsolt: Sorra alakultak meg a pártszerveződések, és mindegyik párt megpróbálta magát valamilyen módon megkülönböztetni a másiktól. Önök három szóval jellemezték magukat vagy Önöket jellemezték három szóval: alternativ, radikális, liberális. Mit jelentett ez annak idején az Önök számára? Kövér László: Ne hárítsuk másra a felelősséget, az akkor mi voltunk. Hajói tudom, Bozóki András tollából származik ez a minősítés, amiben az, hogy alternatív, csak annyit jelentett, hogy akkor az ellenzéki szervezeteket, hogy ne kelljen ellenzékinek nevezni őket, szívesen nevezték alternatívnak, mert a kevésbé volt irritáló a hatalom számára. Alternatív volt abban az értelemben is, hogy egy fiatal, friss generáció az öltönyös-nyakkendős idősödő vagy kifejezetten idős urak körében hosszú hajjal, farmerral, pólóban jelent meg, és szóhasználatában, stílusában meg a radikalizmusával is merőben valami mást képviselt, mint az akkori „főáramlat”. Radikális volt abban az értelemben, ahogy ezt az előbb feszegettük, és liberális volt a szónak abban az értelmében, ahogyan minden önkényuralmi rendszerrel szemben fellépő politika kénytelen kelletlen, meglehet, akaratlanul, de liberális. Tehát a liberális szabadságjogok kivívása minden demokratikus berendezkedés első lépése. Mert ott, ahol bármilyen értelemben véve önkényuralmi berendezkedés van, ezek a szabadság- jogok - az önszerveződés joga, egyáltalán a szabad választás lehetősége, a szólásszabadság, a lelkiismereti szabadság - nem léteznek. Ezek tehát liberális szabadságjogok. A nagy liberális pártok azáltal tűntek el a politikából, hogy éppen ezeket az alapértékeket, ezeket az alapeszméket a demokrácia jegyében konszenzusosán magukba szívták, magukba építették azok a néppártok 128
