Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Kövér László
Kövér László Sz. L. Zs.: Hogyan viszonyult ehhez maga a „parttalan”, illetve különböző szervei? K. L.: Furcsán... tétován. Egyrészt az alapítás éjszakáján nemcsak mi voltunk ott, alapítók meg azok, akiket még meghívtunk a magunkfajták közül, hanem ott voltak az MSZMP Központi Bizottsága apparátusának, a budapesti pártbizottság apparátusának, sőt a KISZ budapesti és egyetemi apparátusának küldöttei, delegáltjai is, akiket mi nem hívtunk ugyan - de akiket máshonnan küldtek. Úgymond, „megfigyelői státuszt igényelt, hogy kifigyeljék, hogyan is alakul... Kínban, vergődve mesélték el, mikor kérdeztük, kikhez van szerencsénk. Azt is mondták, ők tulajdonképpen azért vannak itt, mert a maguk részéről nem szeretnék, ha ennek a kísérletnek bármilyen rossz vége lenne. Személyes meggyőződésük, hogy a politikai problémákat politikai eszközökkel (értsd, nem rendőri-adminisztratív módon) kell kezelni, ezért szeretnék, ha első kézből tudhatnák, mi is zajlik itt. És gyakorlatilag ezzel, hogy eleve nem rendőröket küldtek ránk, hogy zavarjanak szét, hanem csinovnyikokat: mutatta, hogy nem világos számukra, mi fog itt történni és mi is a párton belül a reakció minderre. Az szerintem már eldöntött volt a fejükben, hogy a rendszernek - legalábbis az eddigi formájában - vége van, de hogy az új rendszer milyen lesz - mennyiben viseli magán a réginek a jegyeit, intézményesen-e vagy csak informálisan, az új rendszerben kik lesznek a volt párttagok a nomenklatúrából a hangadók -, azért a küzdelem zajlott ott belül, és ennek a végkimenetelétől azért az is függött, hogy hagynak-e bennünket tovább kuruckodni, vagy egy idő után megunván a hangadó szólamainkat, szépen berekesztik a tanácskozást. A nagy MSZMP-pártértekezlet ’88 májusában volt. Állítólag ez döntötte el a sorsunkat jó irányba, vagyis hogy nem vittek bennünket börtönbe. Hozzáteszem, hogy nagyon sokan, akik ma reformerekként tetszelegnek és úgy adják elő magukat, mintha ők is az átalakulás harcosai lettek volna, éppen ebben a néhány hétben próbáltak meg jogi alapot kreálni a Fidesszel szembeni fellépéshez. Sokat tettek annak érdekében, hogy találjanak valamit. Ráadásul a helyzet addigra már eléggé instabillá vált ahhoz, hogy magára valamit adó és a jövővel is kalkuláló ember már nem feltétlenül adta a nevét egy ilyen eljáráshoz, megtorláshoz, beleértve az egyetemi vezetők tiszteletre méltó, tekintélyes részét is. Tehát néhány hónapnyi vívódás után végül is úgy döntöttek az MSZMP-t irányítók, hogy inkább a reformok élére próbálnak állni, ha már a Fideszt nem sikerült vagy nem akarták eltaposni - mert valószínűleg ebből politikai értelemben több kárt szenvedtek volna, mint hasznot. Megpróbálták elszigetelni, negligálni, visszaszorítani az ifjúsági szférába (ahova való, úgy 127
