Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Kövér László
Húsz év után szakszervezeti mozgalommal Lengyelországban, az ottani aktuális fejleményekkel... Szóval e tényezők vittek bennünket, nagyon sokunkat abba az irányba, hogy megpróbáljunk felkészülni az idézőjeles felnőtt életre, az értelem kapuin túli pályakezdésre, arra, hogy ne csak egyszerű diplomások legyünk, akik nem gondolkodva, vagy éppenséggel tudatlanul gyakorolják a maguk szakmáját, hanem próbáljunk értelmiségiekké válni a szónak a klasszikus, akár bibói értelmében. És mindez még összekapcsolódott a szakkollégiumi mozgalommal is: valamikor a hetvenes években jött létre a Közgázon, a Közgazdasági Egyetemen a Rajk László Szakkollégium. És mi voltunk azok, az én generációm, akik a tőlünk egy-két évvel fiatalabbakkal együtt a jogi karon megalapították a később Bibó István nevére elkeresztelt szakkollégiumot. Sz. L. Zs.: Mit csináltak ebben a szakkollégiumban? Mi volt a céljuk azzal, hogy ezt életre hívták? K. L.: Létező minta alapján tettük, amit tettünk, ahhoz igazítottuk a magunk programját. Az egyik az éppen az volt, amiről az előbb beszéltem: a hivatalos állami oktatáson túl olyan többlettudást adjon nekünk a szakkollégium, amely az értelmiségi lét megéléséhez elengedhetetlenül szükséges, tehát a társadalmi háttér ismeretét. Ezzel összefüggésben ennek egyféle praktikus leképezéseként olyan életmód-mintát próbáltunk megvalósítani, ami arról szólt, hogy miként lehet egy közösség saját ügyeinek az intézője, irányítója, hogyan tud normákat alkotni és azokat hogyan tudja betartatni a saját tagjaival. A szakkollégium megalapításakor például éjszakákba nyúló vitákat folytattunk arról, mi legyen a szakkollégium működési szabályzatában, a belső törvényeiben, ha úgy tetszik. Próbáltuk az adott rendszer keretei között annak réseit, lazaságát kihasználva úgy intézni a dolgainkat, hogy olyan funkciókat, olyan hatásköröket is átvettünk - hallgatólagos jóváhagyással -, amiket a mindenkori állami vezetésnek, úgy értem, az egyetemi vezetésnek kellett volna gyakorolni. Mi tehát eljátszottuk azt, hogy mi magunk választjuk meg az igazgatót, nem csak a diákbizottságot... Amit szándékosan nem annak, hanem választmánynak hívtunk, hogy már a nevében is elüssön az addigi gyakorlattól... Tehát a szakmai többlettudás, a társadalom értelmiségi funkciójára való készülés, egyfajta demokratikus mikropolitikai gyakorlat kialakítása, megszerzése volt a cél. Ezek voltak azok a fundamentumok vagy azok az alapkövek, amikre a szakkollégium, a mozgalom épült. 122
