Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Kövér László
Kövér László Kövér László Politikus, parlamenti képviselő. A jogi egyetem elvégzése után a Bibó szakkollégium nevelőtanára. 1988-ban a Fidesz egyik alapítója. 1990- től parlamenti képviselő. A pártban folyamatosan vezető pozíciókat tölt be, különböző időszakokban választmányi tag, elnökségi tag, frakcióvezető, alelnök, ügyvezető alelnök, elnök. 1998-ban és 2000-ben az Orbán-kormány idején a titkosszolgálatokért felelős tárca nélküli miniszter. Jelenleg az országgyűlés elnöke és elnöke a Fidesz választmányának is. Szabó László Zsolt: Miért kezd el egy egyetemista a közélettel foglalkozni a nyolcvanas évek elején-közepén? Kövér László: Erre nem tudok pontosan válaszolni, talán családi indíttatás volt, apai nagyapám a két világháború között a Szociáldemokrata Párt szervezetének alapítója volt, de 1922-ben többedmagával a famunkások szak- szervezetének helyi csoportját is ő alapította meg. Amikor náluk voltam kisgyerekként, míg a szüleim dolgoztak, vagy amikor beteg voltam, sokat hallgattam az elbeszéléseit, és valahogy gyerekkoromtól, már kamaszkorom előtt érdekelt, mi van a világban rajtam, rajtunk kívül. És szerencsém volt, mert ugyan a középiskola nem volt kifejezetten inspiráló e tekintetben - ugye KISZ-tagok voltunk mindannyian pro forma, de valójában ez inkább eltávolította az embert a közügyektől, mintsem vonzotta volna -, de az egyetemre kerülvén sikerült olyan közegbe csöppennem, ami már ezt a fajta érdeklődést erősítette bennem. Tehát olyan fiatalok, a kollégiumban olyan idősebb hallgatók és olyan oktatók fogadtak bennünket, akik próbálták mindjárt az elején megvilágítani számunkra azt, amit egyébként a hivatalos oktatás nem nagyon törekedett átadni nekünk. Hogy a jog csak eszköz, amivel bizonyos politikát végre lehet hajtani, és ez a politika kötődik az államhatalomhoz, a fennálló uralmi berendezkedéshez, tehát ahhoz, hogy mi tudjuk, miben veszünk részt. Az eszköz használóiként szintén bizonyos értelemben eszközökként... ahol azért nem árt, ha tudjuk, mi az a társadalmi közeg, mi annak a múltja, mi annak a szociológiai valósága, amelybe majd kezdő értelmiségiként aztán felelősséggel belecsöppenünk. És ez a fajta érdeklődés a nyolcvanas évek elején még össze is kapcsolódott a Szolidaritás társadalmi 121
