Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Kiss Gy. Csaba
Húsz év után csak 15%, ami a ’94-es választáson ugye 11% lett. Nagyon lehetett látni ennek a mameluk rétegnek a hibáit, és rengeteg hibát követtek el a képviselők, politikusok, diplomaták. És azért minden nem volt magyarázható azzal, hogy ez a legelső demokratikus kormány, és semmi belső következménye nem volt az MDF-en belül ezeknek a mulasztásoknak. Egy olyan választási vereség után, mint a ’94-es volt, jégkorong-hasonlattal élve, az első sort le kell cserélni. Nem történt meg. Sz. L. Zs.: Igen, '94-ben az MDF elég jelentősen elvesztette a választást, és Ön '94 májusában azt nyilatkozta, sokkal több lehetőséget lát a Fideszben. Akkor ezt még senki nem látta. Hogyan látta ezt Ön '94 májusában? K. Gy. Cs.: Igazából nem bölcs voltam én akkor, bár valóban így gondoltam. Nem szeretném, ha ez mostani Fidesz-dicséret lenne - megmondom őszintén, azért írtam ezt le, mert egy fiatalabb nemzedéket láttam, sokukat tényleg nagyon régen személyesen is ismertem, és úgy éreztem, ők tudtak tanulni abból, hogy ’90-ben hogy szerepeltek a választáson. És abból is, ahogyan ’94-ben... Sz. L. Zs.: Ön liberálisként határozta meg magát. Ma is liberálisként határozná meg magát? Illetve mit jelent az Ön számára a liberalizmus? K. Gy. Cs.: Kezdjük azzal, hogy Magyarországon valóban egy kicsit szitokszó már az, hogy a liberális, úgyhogy ma már nyilvánosan nem szívesen mondanám magam liberálisnak. Annak idején azt gondoltam, hogy a magyar szabadelvű hagyományt lehet vele képviselni, egy óriási politikatörténeti eszmét, történeti hagyományainkat, a magyar reformkort. Mindez a magyar liberalizmus, hiszen itt azért olyan politikusokról van szó, Eötvös Józseftől kezdve Kossuth Lajoson át Deák Ferencig, akik közép-európai viszonylatban is óriási tradíciót képviselnek. Már a kiindulásnál is az, hogy a liberális és szabadelvű, elsősorban a politikai szabadelvűséget jelenti. El kell határolni a gazdasági liberalizmust a politikától. Számomra ez mindig egy politikai szabadságra épített demokráciának egyik lényeges összetevője, ilyen értelemben vallottam én magamat liberálisnak mindenféle ködös és délibábos nézetekkel szemben. Ezeket mai napig nem nagyon kedvelem, ha történelemről, szomszéd országokról, szomszédokkal való vitákról van szó. És azért hadd mondjak egy nagy magyar liberálist: Kemény Zsigmondot tartom példaképemnek. 120
