Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Kiss Gy. Csaba
Kiss Gy. Csaba fölhalmozott, és ezért aztán ez volt a kifogás, hogy ezért nem foglalkoznak a gazdasági kérdésekkel. És ez valahogy tényleg elmaradt. K. Gy. Cs.: Egyáltalán nem készült el. Bármilyen cégnél, munkahelynél ha egy új igazgató van vagy ha a céget megveszik, ha egy újat alakítanak egy régi helyett átadás-átvétel és leltár van. Ennek az elmaradása óriási nagy károkat okozott. A másik dolog: a nyelvhasználat. Hogyan beszélünk mi erről az egész átmeneti folyamatról? Nagyon sokszor elmondtam, és hadd ismételjem meg most is, hogy ezt ma is részben hazug nyelvnek tartom. Magát a rendszerváltozás kifejezést is hazugnak tartom. Két okból. Homályban hagy két alapvető dolgot. Először is azt, hogy kommunista, totális diktatúra után demokrácia következik. Azt mondjuk, rendszerváltás az egyik, és rendszerváltás a másik. Holott óriási minőségi különbség van, összehasonlíthatatlan a kettő. Ezt a tényt tagadja el. És a másik tényt is tagadja, hogy Magyarország nem volt szabad ország, megszállt ország volt. Tehát ezt a tényt is valahogy kifelejtjük. A rendszerváltozás kifejezést nem is nagyon olvastam sok lengyel, cseh, szlovák kiadványban. Elsősorban magyar használatú... Sz. L. Zs.: Hogy használják ők, mit használnak e szó helyett? K. Gy. Cs.: A kommunizmus bukása után a „kommunizmus utáni” transzformációt használják a nemzetközi szakirodalomban angolul, és sokszor transzformációt mondanak vagy demokratikus átalakulást. Ez, hogy rendszerváltás, itt-ott megjelenik, de igazából nem használják. Hungarikum. Sz. L. Zs.: Térjünk vissza 1990-hez: sokan azt gondolták, hogy Ön lesz a külügyminiszter az Antall-kormányban, de aztán ez nem jött létre. Mi ebből az igazság? K. Gy. Cs.: Ez igazából nem felel meg a valóságnak, csak éppen a médiában terjedt el. Az emberek pedig a médiát figyelték, a napilapokat, a rádiót, a televíziót. Mi volt a valóság mögötte? Megmondom őszintén, kicsit meg is könnyebbültem, amikor Antall József javaslatot tett, hogy hát akkor a külügyi bizottságot átvehetné Jeszenszky Géza. Ez valamikor 1989 decemberében volt. Nagyon érdekes tapasztalat volt ez a három-négy hónap, amíg én a külügyi bizottságot vezettem, sok későbbi diplomatáról, barátról, kollégáról így szerezhettem benyomást. Hogy mekkora volt, mekkora lehetett aztán ’90-ben ott a tülekedés a pozíciókért, az külön történet... 117
