Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Kiss Gy. Csaba
Húsz év után Sz. L. Zs.: Ne menjünk el emellett, hogy ’90 júniusától decemberig a pártelnökség tagja, illetve alelnök is volt, és már abban az időben is sokszor megírta, hogy megjelent a mameluk sereg, vagy ahogy Lezsák Sándor mondta, a siserehad. Az írásaiban többször kitért erre, és arra is, hogy ’90 végén miért nem vállalt igazából több pozíciót a párton belül. Egyik okként éppen ezt hozta fel... K. Gy. Cs.: így van. Megdöbbentő volt, ahogy ’90 januárjától nyüzsögni kezdett ez a siserehad. És semmiféle szűrőnk nem volt, mindenféle emberek jöttek, emberi, erkölcsi kvalitást tekintve is nagyon sokféle ember, és ezeknek a szűrését még Antall József sem végezhette el. Antall a volt tanítványaira, meg a baráti-ismeretségi körére nagy előszeretettel támaszkodott. Ez egyébként minden politikusnál így van, de azért arra szükség lett volna, hogy valamilyen szűrőrendszert - hogy is mondják, „humánpolitikát”, személyzeti politikát - alkalmazzunk. Ezt elmulasztottuk, pedig ezzel nagyon sok később kirobbant, kellemetlen botrányt, alkalmatlanságot jócskán lehetett volna csökkenteni. Meglepetésemre 1990 júliusában beválasztottak az elnökségbe, talán júliusban - azért volt meglepetés, mert én a közösség, az országos gyűlés előtt is Antall Józsefnek egyik-másik szavát bírálni mertem. Kis próba volt: mondtam, én a kommunista rendszer alatt is elmondtam, most is elmondom a kifogásaimat. Ennek ellenére megválasztottak elnökségi tagnak, sőt az elnökségen belül alelnöknek. Azt gondoltam, választási nyereség. Tudtam, hogy áll a Magyar Demokrata Fórum szervezeti hálózat szempontjából. Tudtam, hogy nagyon gyengén, infrastruktúra szempontjából sehogy sem állunk, meg voltam győződve, hogy a következő választást el fogjuk veszteni. És mondom, egy dolgot lehet csinálni, fölkészülni a vereségre. Bem tábornok abban zseniális volt, mégis minden orosz katonai vezető rettegett tőle, hiába tudták, tudták, hogy sokkal erősebbek, nem fognak győzni - de hogy Bem olyan vereséget fog nekik okozni, ami szinte helyrehozhatatlan... Azt mondtam, hogy nekünk is ezt kéne csinálni, fölkészülni módszeresen, tudatosan egy rosszabb választási szereplésre. Minden elnökségi ülésen elmondtam. Begyűjtöttem a vidéki szervezetek kétségbeesett jelentkezéseit ’90 őszén; szétmentek a szervezetek, de senki sem törődött vele, mindenki bent ült a Parlamentben, nagyon jó volt, persze nagyon nehéz is volt természetesen bent ülni, de hát nem lett volna szabad ennyire kiengedni... De a szervezeteket, az MDF-et, a pártot is a nagytakarításról emlegették: hát hol van a nagytakarítás? Semmiféle, még kistakarítás sincsen... Az emberekben nagy csalódás is volt. Próbáltam ez ellen küzdeni, néhány hónap után rájöttem, hogy teljesen reménytelen. Az 118
