Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Bertha Zoltán
Húsz év után például hogy ne a kontraszelektált pártfunkcionáriusok és KISZ-titkárok határozzák meg azt egy magyar szakos diáknak, hogy mit kell gondolnia, amikor az a diák egyetemista ugye azt olvassa, hogy „sziszegve se szolgálok aljas, / nyomorító hatalmakat.” mondjuk József Attilától... Úgyhogy bennünk ott volt az aktív tettvágy, és Csengey Dénessel, Elek Istvánnal, valamint az ő baráti körükkel a nyolcvanas évek elején megindult az a fajta önkormányzatiságra- mármint diák önkormányzatiságra - törekvő forrongás, amely azután elvezetett a szamizdatok terjesztéséig. Aláírtuk a Dunaszaurusz, vagyis a Duna Erőmű elleni tiltakozást is sokan. A Szabad Európa Rádió ugyanúgy beolvasta ennek a névsorát, mint amikor Krassó Györgyöt meghurcolták - és az ellen is tiltakoztunk. Ezen kívül, Csoóri Sándornak a Duray Miklós könyvéhez írt előszavát, a nyolcvanas évek elején diákok között is, meg magunk között is — én már akkor végeztem - terjesztettük. Ez egy olyan forrongó időszak volt tehát, amely szerves módon vezetett el a monori találkozóhoz, ’86 végén az írószövetség forradalmi közgyűlése zajlott, amikor a hatalom szóhasználatában az ellenzékinek bélyegzett, illetve természetesen, az ellenzékiséggel erkölcsileg kitüntetett írókat választották meg Mészöly Miklóstól Fekete Gyuláig és Csurka Istvántól Csoóri Sándorig az írószövetség vezetőinek. Ekkor sok pártíró kilépett a szövetségből, de akkor az erjedés már feltartóztathatatlanná vált, aztán ’87-ben a lakiteleki konferencia szinte koronázta ezt a folyamatot, ’88-ban pedig megalakultak a különféle alternatív szervezetek, pártok, a klub-mozgalmak,, a táncház mozgalom, tehát a nemzeti érzelmű vagy a polgárjogi demokratikus, liberális, szabadelvű érzelmű körök, társaságok, értelmiségi mozgolódások, azok összegződtek. Aztán jött a Jurta Színház, a különféle pártok meg is alakultak, akkor még szövetségekként és egymást segítő ellenzéki mozgalom részeiként, és akkor már egy nagyon reményteli időszak vette a kezdetét, tüntetésekkel és egyebekkel. És Debrecenben is volt ellenzéki összefogás. Sz. L. Zs.: Éppen azt szerettem volna kérdezni, hogy ennek az ellenzékiségnek ugye Budapest volt a közepe, legalábbis azt gondoljuk... Itt sem volt veszélytelen, de ott, Debrecenben mennyiben volt ez veszélyes? Mennyiben járhatott vagy járt ez egzisztenciális problémákkal egy vidéki nagyvárosban? B. Z.: A titkosrendőrség, a besúgók a különféle pribékek, párttitkárok és mások, akik a hatalom szolgálatában álltak, természetesen nemcsak rossz szemmel nézték ezeket a folyamatokat, hanem félni kellett tőlük, ezért Debrecenben a tömegmozgalmi jellege talán kisebb volt ennek a demokratikus 10
