Szabó László Zsolt: Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben - RETÖRKI könyvek 43. (Lakitelek, 2019)
Bertha Zoltán
Bertha Zoltán Bertha Zoltán Irodalomtörténész, aki már a nyolcvanas évek elején bekapcsolódik a debreceni és az országos ellenzéki mozgalmakba, a Fiatal bók József Attila Körének tagjaként ’87-ben ö is ott van a lakiteleki sátorban, majd ’88 és ’89 során, a pártalapítások időszakában szinte valameny- nyi ellenzéki formációba belép, végül azonban a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben indul az első demokratikus választáson, és be is jut a Parlamentbe. Egy év sem kell, és kilép az SZDSZ-böl, független képviselőként tevékenykedik ’94-ig, amikor felhagy az aktív politizálással. Jelenleg egyetemi tanár. Szabó László Zsolt: Milyennek látta a Kádár-rendszert az 1980-as években egy debreceni irodalomtörténész? Bertha Zoltán: A Kádár-rendszer borzasztóan kiábrándító volt. Pocsolya-létben - ha így mondhatom metaforikusán - éltünk, hiszen a szellem szabadsága minden területen és minden vonatkozásban erősen korlátozva volt. Mi, irodalmárok vagy magyar szakos diákok is akár, nem jutottunk hozzá mondjuk Németh László esszéihez; Szabó Dezső, Kodolányi és mások müvei is tiltva voltak, már csak a klasszikusok közül is. De akkor, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján tudtuk, hogy Illyés Gyula Szellem és erőszak című gyönyörű esszékötetét is betiltották, a nyolcvanas évek elején Csoóri Sándort, Csurka Istvánt és másokat is szilenciummal sújtották. Konrád Györgynek is el kellett ásni a kertjében Az értelmiség útja az osztályhatalomig című esszéjét, ezek nyugaton jelenhettek meg részben, és csempészni kellett azokat az emigráns magyar irodalmi müveket is, amelyeket a kintiek, Gombos Gyula, Szabó Zoltán és mások írtak. Éreztük tehát azt az iszonyatos elfojtottságot, leszorítottságot, a szellemnek, a magyar irodalmi kultúrának szinte szabadságharcot kellett vívnia, és ennek a szabadságharcnak a megjelenése és megnyilatkozása volt már a hetvenes évek végén, amikor Lezsák Sándor Lakiteleken a fiatal írók összejövetelét megszervezte, ahol Illyés Gyula is megtisztelte a társaságot, és ő is arra bíztatott mindenkit, hogy szellemi müvekkel hadakozzunk az elviselhetetlennel szemben. Mások is megfogalmazták az elfogadhatatlan realitás gondolatát, és mindnyájan úgy éreztük, hogy mozdulnunk kell, hogy feszítenünk kell a korlátokat, a határokat. Debrecenben diákmozgalmak indultak, 9
