Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

figyelmeztetésnek, előjelnek is gyenge és oly röpke, hogy 1984-ben már a Los Angeles-i olimpia szovjet bojkottját szokásos különutas bátorságával megtagadó Jugoszláviáról ezekben az időkben olyan nyugati elemzések látnak napvilágot, amelyek a „titói örökség” kitartó meglétéről, a harmadikutas jugoszláv politika folyamatosságáról és változatlan hatékonyságáról értekeznek... Ám az már némi megütközést kelt - igaz, az etnikai kérdésekre vak és süket Nyugaton csak a nemzetiségi ügyekre némileg jobban figyelő (kisszámú) érdeklődő szemében —, amikor 1986. szeptember 26-án a legolvasottabb napilapban, a Vecernje Novosti-ban 200 szerb értelmiségi aláírásával napvilágot lát a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia memoranduma (pontosabban: itt és ekkor ennek legfontosabb szemelvényei), amely a Koszovó Autonóm Tartományban élő - ekkor már alig 10 százalékos kisebbséget jelentő - szerbség súlyos veszélyeztettségét taglalja, tiltakozóan fölelemelvén szavát, egyértelműen „siptárellenes”, vagyis az albán nemzetiséggel szemben kifejezetten ellenséges, elítélő-kihívó éllel.

A memorandumot a szerb sovinizmus legújabbkori, látványos feltámadásának nyitányaként kell értékelnünk - megfogalmazója, szellemi atyja az a Dobrica Cosic, akit a magyar értelmiség ’56-os szamizdatokból már jól ismerhetett: ő volt az, aki 7 nap Budapesten címmel viszonylag tisztességesen (az akkori, nekünk nagyon tetsző „jugó” szempontok szerint) megírta 1956. október 23. és 31. közötti budapesti tapasztalatait, éppen a magyar fővárosban tartózkodván a forradalom első szakaszában. írását a belgrádi Borba és magyarul - valódi szenzáció volt - az újvidéki Magyar Szó szinte azonnal, folytatásokban közölte. (Az ismert, azóta már szinte szerb klasszikussá lett költőt és drámaírót a párt vezetéséből „nacionalizmusa miatt” már korábban kizárták.)

A dokumentum aláírói több tabut is megsértettek: erőteljesen bírálták az 1974-es titói alkotmány által biztosított vajdasági és koszovói autonómiát, amelyet Szerbia felbomlasztásának és a szerbellenes diszkrimináció forrásának tartottak, a Koszovóban többségben, de Szerbiában és Jugoszláviában kisebbségben lévő muzulmán albánokat pedig azzal vádolták,

Délvidéki rendszer, magyar váltás____________________________________