Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

_ Kürtszó, az előszobában háború Milosevics Jugoszláviája, 1990 kora tavaszán. Az év az előzőhöz - a koszovói Rigómezőn bemutatott Nagy Attrakcióhoz - hasonló abszurditás­sal kezdődik: összeül a mindenható állampárt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének (JKSZ) utolsó - legeslegutolsó! - kongresszusa. Január 23- án a belgrádi Száva-palotában a küldöttek - mi másról? - a párt sorsáról vi­tatkoznak: váljon-e szét egy kommunista és egy ún. „szocialista” (ezt jól is­merjük) pártra, avagy legyen minden tagköztársaságnak saját különbejára- tú kommunista pártja? E fölöttébb termékeny és roppant gyakorlatias vita során a küldöttek olykor lazán szidalmak özönével árasztják el egymást - a Szerbia és Szlovénia, illetve Horvátország között az ellentét teljességgel áthidalhatatlan, a közös nevezőnek még az ábrándja is érvénytelen. Egy nyu­gati megfigyelő szerint „a háromnapos ülésszak elteltével az egyes köztár­sasági pártvezetők egyetlen lépéssel sem jutottak előbbre a párt jövőbeli szervezeti formáját illető záródokumentum megfogalmazásában (...) min­den egyeztetési kísérlet zátonyra futott.” Állítólag a bosnyák kommunisták főtitkára, Nijaz Djurakovic kijelen­tette: „fel vagyok hatalmazva arra, hogy letérdeljek Kucan és Milosevics előtt, és kérve kérjem őket, találjanak valamiféle kompromisszumot.” És a bohózat folytatódik: persze Milan Kucan, a szlovén párt vezetője, a függet­len Szlovénia majdani első elnöke éppúgy alkalmatlan ilyesmire, mint a maga módján mind látványosabban és egyértelműbben „nemzeti szocialista - nemzetiszocialista” Szlobodan Milosevics. A szlovén javaslatok mind­egyike, az emberi jogoktól Jugoszláviának a jövő Európájában betöltendő szerepéig, egytől-egyig megfeneklettek, egyetlen egy sem kapja meg az 1612 szavazat ötven százalékát - minden javaslat-leszavazást elsöprő taps­vihar kíséri... A megszégyenült szlovén delegáció elhagyja a kongresszust (egyetlen gyönge nő, bizonyos Sonja Lokar sír csupán az össz-jugoszláv dzsembori után) - a szerb küldöttek felállva tapsolják meg a kivonulást... Milosevics pedig kiáll az emelvényre és bejelenti: aki menni akar, hadd menjen, a kongresszus folytatja munkáját. Csakhogy a példa ragadós. Ivica Délvidéki rendszer, magyar váltás____________________________________ 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom