Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
Kürtszó, az előszobában háború Rácán horvát vezető csatlakozik a szlovénekhez - „a ragasztóanyag, amely összetartotta a jugoszláv szövetségi rendszert, végképp felbomlott” állapítják meg a nyugati megfigyelők, ám Ante Markovié miniszterelnök, maximálisan jó képet vágva az enyhén szólva rossz játékhoz, legszélesebb szláv mosolyával ki- és bejelenti: „Jugoszlávia tovább fog élni..(A kongresszus - a sorban a tizennegyedik volt - a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének teljes felbomlásával zárult. Az utolsó pártállami párt-nagygyűlés végül Jugoszlávia összetákolt állam-mivoltának képtelenségéhez, teljes abszurditásához igencsak méltó módon, meglehetősen stílusosan, úgy végződött, hogy a küldöttségek távozása után a tanácstalan levezető elnök tizenöt perc szünetet rendelt el, ami azóta is, immáron harmadik évtizede tart, mondhatni, történelmi hosszúságúra nyúlt. És alighanem még el fog tartani egy darabig...) Egyébként még tavasszal Szlovéniában is, Horvátországban is többpártrendszerű választásokat tartanak: a magyarországi választások második fordulójával azonos napon, április 8-án tartott voksoláson a hat pártot tömörítő Szlovén Demokratikus Ellenzék (DEMOS) győz, májusban jelöltjük, Lojze Peterle alakíthat kormányt, a köztársasági elnök a reformkommunista Milan Kucan lesz; Horvátországban április 22-23-án és május 6-án a jobbközép Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) nyeri a választásokat, a szábor, vagyis a parlament Franjo Tudjmant választja elnöknek. Eközben az ország - látszólag, még - működik: a magyarországi utazási irodák pedig, mintha semmi sem történne vagy történt volna, az immáron vagy két-két és fél évtizede megszokott rutinnal ajánlgatják-szervezik a jugoszláv tengerparti nyaralásokat, szezon előtt és szezon után és főszezonban Kopertől Ulcinjig, vidám és felszabadult gátlástalansággal. Vár Horvátország és Montenegró, a Plitvicai-tavak és a dalmát tengerpart, Makars- ka és Kotor, a szigetek és a mesés Dubrovnik, akárcsak régen. És a külcsín is - egyelőre - ugyanaz: zsúfolt tengerparti étteremek és szállodák, zene, tánc és mediterrán holdfény, kabócák cirpelnek, leanderek és pálmafák mindenfelé, a básonyos levegő gondtalan életörömöt meg halhatatlan szerelmeket ígér, kedvesen kínálgató vendéglátók a fizetővendégszobákban, aszú47
