Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

Rambó - odalenn délen

szerűen megléptek a vészterhes összevisszaságból, ügyesen kihasználva a zűrzavart és a totális (balkáni) szervezetlenséget. Ám amit addig láttak!...

„Valahol Vukovár és Vinkovci között vethettek be bennünket, előre persze nem mondták meg, hová visznek, csak sejtettük. Egy falu előtt ugráltattak le bennünket a teherautóról, s a hivatásos JNH (Jugoszláv Néphadsereg)- tiszt kiadta a tűzparancsot. A faluból nem lőttek visza. (...) A hivatásos tiszt meg csak üvöltözött: előre, előre! És azt: nem kell foglyot ejteni...

Azután egyszer csak egy más irányból, oldalról lőni kezdtek bennünket. Olyan goilyózáporba kerültünk, mint amilyet háborús filmekben láttunk csak eddig. Mindannyiunk szinte egyszerre ismerhette fel: ebből a pokolból menekülni kell. (...) Szerb nemzetiségű társaink még harcolni akartak, aztán a golyózápor őket is menekülésre kényszerítette. Futottunk, ahogyan tudtunk... (...) aztán anélkül, hogy megbeszéltük volna, follázadtunk. Egy emberként követeltük, hogy engedjenek haza bennünket! Óriási zűrzavar tört ki, a hivatásos tisztek toporzékolva, káromkodva ordítoztak velünk: hazaárulók vagytok valamennyien! Hadbíróság elé viszünk benneteket! Akasztófára kerültök! (...) a tartalékos tisztek közül néhány letépte a rangjelzését, s átállt hozzánk. (...) egyszer csak valamelyikünk elkezdett futni a közelben levő autóbuszok felé - ezekkel hoztak otthonról bennünket -, s amíg utána futottunk, a JNH-s tisztek és katonák, „a mieink”, lőttek ránk. Sőt, az autóbuszaink után is.” A Magyar Nemzetben 1991. október 14-én megjelent cikk szerzője hozzáfűzi: „talán az volt a szerencséjük, hogy a lázadás után nem engedték magukat lefegyverezni a helyszínen, és csak akkor adták át fegyvereiket, amikor biztonságba kerültek. Talán a legnagyobb szerencséjük pedig az volt, hogy éppen akkor érkezett meg értük a laktanyába autóbuszokkal több száz hozzátartozó, hogy hazavigyék őket."

Vukovár mellett a másik nagy „terep” Dél-Baranya: a baranyai háromszög - Drávaszögnek is nevezik -, a trianoni határ, a Duna és a Dráva határolta, jelentős részben magyarlakta terület. A szabadkai illetőségű tartalékos százados tanúvallomása:

127