Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)
Gátszakadásban
„Apatinnál keltünk át a Dunán, autóbusszal vittek bennünket le Almás községig, ahol a Dráva a Dunába ömlik. Itt, a két folyó összefolyásánál fekszik a híres Kopácsi-rét, egy tízszer tizenöt kilométeres terület (...) központja valaha Kopács volt, az ősi magyar halászfalu, Árpád-kori eredetű. Keresztülmentünk rajta, a község házai megrongálódtak”, sok belövést kaptak, lakóinak nagy része elmenekült (...) már csak néhány öreg lakja (...), először szerb férfiak költöztek az épen maradt házakba, aztán már családostul jöttek a szerb telepesek. (...) A Kopácsi-réttől északra, a magyar határhoz közel a horvát oldalról állandóan lőtték Pélmonostort, mintegy válaszul a 'szövetségi', vagyis a szerb hadsereg Eszéket nyugtalanító lövedékeire.(...) {Almásnál — D. L.) hajóra raktak bennünket, és Eszék alatt négy kilométerre, a Kopácsi-rét nyugati szélén a komphajóból parta szálltunk. Kísérteties tájba csöppentünk, ahol előzőleg már nagy pusztítást végeztek aknavetőkkel. (...) A Kopácsi-rét Európában egyedülálló természeti ritkaság volt (...), mocsaras ősnádas, páratlan állat- és növényvilággal. A kapitális szarvasok és őzek nagy része elpusztult a lövöldözésekben, az ősnádas egy részét felégették, pusztasággá vált a valamikori nemzeti park. Területének nagy része mocsár, ebbe ugráltunk partra teljes fegyverzetben a kompról. (...) Rögtön térdig ragadtunk a sárba, amely az elkövetkezendő nyolc nap alatt megkeserítette az életünket. Éjszaka megfagyott, nappal felengedett, és a csizmánkkal úgy dagasztottuk, mint nagyanyánk valaha a kenyeret...(...) A horvát állások úgy kétszáz méterre voltak előttünk, szerencsére egy keskeny erdősáv úgy-ahogy takart bennünket. Alig öt kilométer hosszú vonalat tartottunk - egy századnyi alakulat voltunk csak! -, aminek az égvilágon semmi értelme nem volt. Egységünkbe mindenhonnan szedték össze az embereket, ráadásul a katonai képzettségünket sem frontharcra szereztük. Szakácsok, hadtáposok, híradósok voltunk, géppuskával, géppisztollyal felszerelve. Szemben a horvátok profi módon védték állásaikat, időnként gránátokkal és aknavetőkkel lőttek bennünket. (...) Lélektani háborút viseltek ellenünk. Éreztették, hogy nemcsak erkölcsi, hanem fizikai, vagyis katonai fölényben vannak. Szemben velünk, akik már a partDélvidéki rendszer, magvar váltás____________________________________ 128
