Domonkos László: Délvidéki rendszer, magyar váltás - RETÖRKI könyvek 42. (Lakitelek, 2019)

Gátszakadásban

kormányzat képét rajzolta meg, ami eltér a területi autonómia fogalomkörétől. Céljuk a perszonális alapú magyar önkormányzatokon keresztül nemcsak a tömbhelyzetű, hanem a szórványmagyarság jogainak érvényesülése is. Ezt az elképzelést Magyarország támogatja, tartalmában közel áll a lord Carrington-x rendezési tervhez is.’'

Noha ez az összefoglalás ekkorra már inkább múlt időben értendő - főleg ami a Carrington-tervet illeti, a korábbról ismert tények pedig inkább már csak a szervezet súlyát-jelentőségét növelő funkcióval bírhatnak - ám a lényeg: a makacsul jelenlévő és tevékenykedő VMDK. Amelyről joggal írhatta Lovas István a szörnyűséges 1991-es évet záró, december 29-én megjelent cikkében (Sokkal több ez, mint aminek látszik): „Szinte göbbelsi kitartással szítja a vajdasági és szerbiai rezsimsajtó a gyűlöletet a magyarok ellen. Az ilyen hangulat természetes következménye, hogy a Belgrádi Televízió Pletyka vagy igaz című adásaiban a magyarságra vonatkozólag ilyen kérdések hangzanak el: pletyka vagy igaz-e az, hogy a VMDK kapcsolatban van a magyarországi biztonsági szervekkel? Egyszerű nyelvre lefordítva, hogy kémszervezet-e, s ha ezt is leegyszerűsítjük, igaz-e vagy pletyka, hogy a vajdasági magyarság 80 százaléka magyar kém, miután tagja vagy rokonszenvezője a VMDK-nak...?”

Délvidéki rendszer, magyar váltás____________________________________

*

Rambó - odalenn délen

Hogy az 1991-es évben kitört háború során mi mindent kényszerült átélni a rendszerváltás speciális szerbiai körülményeibe éppen csak belekóstolt délvidéki magyarság: legerőteljesebben - és legfélelmetesebben, de valószínűleg a legplasztikusabban is - az öldöklést megjárt magyar fiatalemberek tudják leghitelesebben felmutatni.

Például valaki a szerencsések közül. Az óbecsei, a péterrévei és a bács- földvári tartalékosok úgy úszták meg a vérfürdőt, hogy még idejekorán egy126