Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A BZST képviseletében
A BZST képviseletében megszavazott törvénynek nem tudott volna ellenállni az Alkotmánybíróság. Mérlegelve ezt az érdekes, valószínű feltételezést, hajlok arra, hogy még a kétharmadot meghaladó többség is - amely kétségtelenül nagyon komoly megfontolásra késztette volna az Alkotmánybíróságot - meghagyott volna egy pszichológiai rést a megsemmisítő döntés számára. Az ideális helyzet az lett volna, ha a kormány előterjesztését kétharmadot meghaladó arányban szavazza meg az Országgyűlés. Ez támadhatatlanná tette volna a törvény lényegét - ez esetben a köztársasági elnök esetleges ellenző fellépése és az Alkotmánybíróság ellenállása is valószínűtlen lett volna. Végezetül szólnom kell saját személyemről és döntésemről, amely a törvénytervezet sorsát jelentősen meghatározta. A magyar Országgyűlés olyan időben, történelmileg korán fogadta el a törvényt, amikor más országokban fellelhető példa, minta nem volt. A törvényt nem külföldről hoztuk be, ellenkezőleg: 1992 tavaszán egy félhivatalos utazás során magam vittem ki Bonnba, s adtam át a német igazságügyi minisztérium osztályvezetőjének, von Bülow úrnak. Természetesen hasonló történelmi helyzetek, önkényuralmi rendszerek gyakorlata hasonló orvoslási módokhoz vezethette el az igazságosságra törekvőket. Mindazonáltal, igen erős hasonlóság van a mi 1991-es törvényünk és az 1993 márciusától kezdődő térségbeli más törvények szövege között. Miért vetem fel mégis saját felelősségemet? Nem mértem fel, hogy olyan országban élünk, amelyben a példateremtés, a jogi helyzetek alakítása, a nehéz történelmi helyzetek megoldása nem adódott természetszerűleg az ország szellemi embereinek kelléktárából és jelleméből, hanem mindenekelőtt a külföldi példákat keresték. Abban az időben nagyon erős volt a német jogállam példája, amely a kommunista bűnösök felelősségre vonására akkor még nem mutatott fel megfelelő megoldást. Lelkiismereti és morális alapú aggodalmam abból származik, hogy ha nem sürgetem, s magányosan nem kezdeményezem a magyar elévülési törvényt, hanem megvárom az esetleges német példát, alighanem a német jogon tudóssá vált Sólyom László vezette Alkotmánybíróság számára sem lett volna kérdés egy ilyen jellegű törvény elfogadása. Azt mondják, hogy a rendszerváltozás egy pofon csattanása nélkül zajlott le. Ez nem biztos, hogy igaz. Tudok mondani magam is egyet s mást ennek cáfolatául. 1992 elején, néhány hónappal az első igazságtételi törvény megszavazása után, amikor már híres-hírhedt voltam a törvény kapcsán, lakásom első emeleti dolgozószobája ablakán bedobtak egy kb. 2 kg-os betondarabot, ami íróasztalom mellett esett le. Az akkori legfőbb ügyésszel - volt egyetemi évfolyamtársammal - Györgyi Kálmánnal való beszélgetésem szerint emberölési 217
