Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A BZST képviseletében
„Göröngyös úton...” már elévült bűncselekmények újraüldözhetőségéről van szó. Ez a megoldás - helyesen, mégis a nyugvási teóriához illően - érintetlenül hagyta a Büntető Törvénykönyvet, mert a törvény így is megfelelően értelmezhető lett volna a Btk.-val együtt. E módosító indítvány a végszavazás előtti napokban készült el, s került az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottsága elé, ahol előterjesztőként - célszerűségi, taktikai okból is - támogattam azt a szavazás sikere érdekében, hiszen egy részemről elhangzó ellenvélemény megzavarhatta volna a szavazó Országgyűlést. Akkori és utólag erősödő megítélésem szerint a Kutrucz- módosító nem erősítette az elfogadandó törvény alkotmánybírósági esélyeit. Ugyanakkor nem volt kétségem aziránt, hogy a jövendő alkotmánybírósági döntés nem az alkalmazott jogi metódust fogja elsősorban megerősíteni vagy elutasítani, hanem a magyar büntetőjog alapján történő büntetőjogi felelősségre vonásra, az ún. „kemény igazságtételre” mond majd igent, vagy nemet.250 A törvény vitája 1991. október 8-án, október 15-én, október 29-én és november 4-én zajlott. A Magyar Köztársaság Országgyűlése 1991. november 4-én, a forradalom leverésének 35. évfordulóján 197 igen, 50 nem szavazattal és 74 tartózkodással elfogadta „az 1944. december 2l-e és 1990. május 2-a között elkövetett és politikai okokból nem üldözött súlyos bűncselekmények üldözhetőségérőr szóló törvényt. Célja az volt, hogy megnyissa a büntetés lehetőségét az Ideiglenes Nemzetgyűlés és a szabadon választott új magyar parlament első ülésnapja közötti időben elkövetett főbenjáró bűncselekmények miatt, feltéve, hogy az állam politikai okból nem érvényesítette büntető igényét. (A kommunista hatalomgyakorlás, idegen megszállás által meghatározott ideje volt ez akkor is, ha 1944 és 1948 között reménytelen demokratikus kísérlet zajlott.) A törvény olyan bűncselekmény(ek) büntethetőséget deklarálta, amelyek elkövetésük idején a magyar törvény szerint bűncselekmények voltak, és olyan büntetés kiszabását tette lehetővé, amelyet az elkövetés idején megállapított a törvény. Természetesen helye volt enyhébb elbírálásnak - kivéve az elévülés esetét - az elbíráláskor hatályos büntető törvénykönyv (akkor az 1978. évi IV. tv. 2. §) alapján, ha későbbi rendelkezés enyhébb elbírálást tett lehetővé (például ha nem ismerte a halálbüntetést). 250 Itt említendő meg dr. Vigh Károly közlése, amely szerint dr. Antall József neki azt mondta, hogy Kohl, Chirac és más nyugati konzervatív politikusok óvták őt a „boszor- kányüldözéstör. Az 1993-as, magyar formulát követő németországi törvény bizonyítja, hogy Kohl nem ilyen „boszorkányüldözéstől” óvta Antalit. 192
