Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A BZST képviseletében
„Göröngyös úton.. pártolói mindent megtettek, ennek ellenére tudomásul kellett vennünk: meghiúsult a súlyos bűntettekért való büntetés lehetősége. Ebből a „mindent megtettünk” formulából, lelkiállapotból hiányzik a megfontoltság, a pontosság, az etikai felelősség. Ezen a ponton meg kell állnia, önvizsgálatot kell tartania mindenkinek, mindazoknak, akiknek szava, döntési lehetősége volt és van. A történelmi tények megismeréséhez joga van az utánunk jövő nemzedéknek, s nemcsak joga, hanem nagy szüksége is van az „élet tanítómesterének” segítségére. Ezért néhány sarkalatos tényt, történést, különösen a megélt eseményeket, cselekedeteket és mulasztásokat köteles megosztani az érdeklődőkkel a történelem minden részese, így jómagam is. Valóban megtettek/megtettünk minden tőlük telhetőt? Megtettek-e mindent a rendszerváltoztatók, valamint az utánuk következő kormányok és országgyűlések azért, hogy a véres önkényuralmi múlt bűntettei napvilágra, a felelősök, a nemzetgyilkossági kísérletet vezénylők és végrehajtók pedig bíróság elé kerüljenek? Volt-e az előbbiek tekintetében valódi terve és szándéka huszonöt év hatalombirtokosainak, mindenkori kormányainak, országgyűléseinek, bűnüldözőinek? Miért nem volt megfelelő törvény húsz éven át? S amikor lett - 2011-ben -, miért nem hozták létre a szervezeti és személyi feltételeket? Vajon tényleg alkotmányjogi, büntetőjogi kérdést hánytak-vetettek a döntéshozók akkor, amikor meghiúsították az 1991. novemberi döntés hatálybalépését? Vagy inkább igaz - s mi ezt valljuk -, hogy hatalmi-politikai megfontolások vezették őket, kevéssé valódi elméleti kérdések. A salgótarjáni sortüzperben eljárt Fővárosi Bíróság Büntető Tanácsának elnöke, a későbbi alkotmánybíró, dr. Strausz János kénytelen volt megállapítani 1995. január 31-én kihirdetett ítéletének indokolásában, hogy „ az 1956-os vérontásokért és megtorlásokért kétségkívül felelős, életben lévő politikai és katonai vezetők ellen soha senki sem kezdeményezett törvényes felelősségre vonást, és erre még a jelen ügy kapcsán sem került sor. Ehelyett egyszerű közembereket ültettek a vádlottak padjára, noha ezek többsége ellen sem volt hitelt érdemlő bizonyíték. Továbbá azzal is tisztában kell lenni, hogy közel négy évtizeddel az 1956-os forradalom után, s azután, hogy mindaz elmúlt, mind a jelenlegi politikai rendszer hosszú időn át minden törvényes felelősségre vonást lehetetlenné tett, megakadályozott, megnehezített, illetve időt húzva, elhalasztott, a büntetéseknek ma már csak szimbolikus jelentősége van.”144 244 244 Fővárosi Bíróság. 16. B. 768/1994/88. 1995. január 31. ítélet. 188
