Zétényi Zsolt: „Göröngyös úton..." A Bajcsy-Zsilinszky Társaság története emlékeim és a források tükrében - RETÖRKI könyvek 39. (Lakitelek, 2019)
A BZST képviseletében
A BZST képviseletében elérhető, tőle vagy róla származó szellemi terméket igyekeztem elolvasni, így amikor az Országgyűlés képviselőházi termében elfoglaltam helyemet, ott lüktetett bennem - ha nem is szó szerint, de tudat alatt mindenképpen - Bajcsy-Zsilinszky számos művének sajátos gondolatmenete. Elegendő csupán az Egyetlen út: a magyar paraszt, a Nemzeti radikalizmus vagy a Helyünk és sorsunk Európában című munkáira gondolni. Töredékesen fel tudom idézni mindazt, amit az ő szellemisége jelentett számomra: a magyar haza és történelem szenvedélyes szeretetét, a nemzet érdekeinek a szociális kérdésekkel együttes szemléletét (a „megtiportak”, a földművelők, a kiszolgáltatottak, az elszegényedettek, a jogegyenlőség semmibevételének áldozatai, akik ott voltak Bajcsy-Zsilinszky politikai értékrendjében, mint védendő, gyámolítandó csoportok, nemzetrészek). O tudatosította számomra a „magyar öncélúság” gondolatát, azaz a nemzeti érdek mindenekelőtti valóságát, s nem utolsó sorban a Gondviselés történelmi jelenlétét, sorsalakító hatását. Bajcsy-Zsilinszky talán az utolsó radikális konzervatív volt, aki a történeti Magyarországból minden jónak híve és hirdetője maradt, közben azonban minden rossznak, el- és megvetendő dolognak elutasítója lett a nagy, közös célok által vezettetve. Nem túlzás, nem mesterkélt összefüggés-keresés tehát az a gondolat, mely szerint országgyűlési működésem valamiképpen Bajcsy-Zsilinszky szellemalakjának jelenlétében zajlott, mutatis mutandis, ahogyan erőmből és tehetségemből tellett. Mivel képviselői működésem egészét nem kívánom e tanulmány részévé tenni, egyetlen kiemelt kérdéskör részletesebb ismertetésére vállalkozom, ez pedig a büntetőjogi igazságtétel a politikai okból nem üldözött, a kommunista önkényuralom által elkövetett vagy eltűrt bűncselekmények megbüntetésének általam képviselt, törvényerőre juttatott, megsemmisített, s 2011-ben újra elfogadott, alkotányerőre emelt eszméje. Mindezt a következő fejezetben, külön tárgyalom. Nem kerülhetem meg azonban, hogy utalásszerűén ne szóljak egyéb ténykedéseimről is. Melyek voltak tehát azok a kérdések, tárgyalt ügyek, amelyekben részt vettem, felszólaltam, s ezáltal valamennyire otthagytam kezem nyomát az Országgyűlés munkájában? Szót kértem a kormányprogram vitájában 1990. május 23-án. A kormányprogram irányelvei közül az Ember-haza-nagy- világ című fejezethez szóltam hozzá, ezen belül is a határon túl élő magyarság ügyéhez. Itt mondtam el, hogy „az a nép, amely saját magát nem becsüli, az nem fogja kivívni mások megbecsülését sem. Ha nem mutat erőt 181
