Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)
Jogalkotás
napon belül ki kellett hirdetnie. Egy ülésszakban egyszer napolhatta el a Nemzetgyűlést, de legfeljebb harminc napra, s ez sem volt lehetséges, ha száz képviselő indítványt tett a parlament összehívására. Veszélyesebb volt a parlament feloszlatására kapott felhatalmazás, amellyel akkor élhetett, ha a kormány vagy a képviselők kétötöd része ezt kérte. Ez bizonyosan nem véletlenül került be az 1946: I. te.-be, hiszen a köztársasági elnököt a kormánypártok „választották”, vagyis a parlament feloszlatása közvetlenül a kormány kezébe került. Mivel azonban koalíciós kormányról volt szó, az előrelátó „baloldal” a parlamenti képviselők kisebbségének kezébe is letette ezt az indítványozási jogot. Már csak egy „megfelelő” köztársasági elnök kellett, és Tildy Zoltán személyében ezt meg is találták. Tildy - felmérhetetlen károkat okozva a magyar demokráciának - megtette Rákosiéknak azt a szívességet, hogy jóval a Nemzetgyűlés mandátumának félideje előtt feloszlatta, utat engedve a kommunista erőszaknak, csalásnak és a parlamentarizmus felszámolásának. A köztársasági elnök személye tehát néha döntő fontosságú lehet, miképpen volt ez 1947-ben. Nem véletlen, hogy Tildyt nem is választották, hanem „közfelkiáltással” juttatták az elnöki székbe... A rendszerváltoztatás alatt és után a parlament kontrollja és az államfői jogkör szintén döntő fontosságú volt. A Nemzeti Kerekasztal közvetlen, nép általi elnökválasztást szabott meg. Az akkor még antikommunista189 SZDSZ azonban a „négyigenes” népszavazással elérte, hogy az elnökről csak az országgyűlési választások után voksoljanak. Miként 1944-45-ben is, 1989. október 23-tól is ideiglenesség jellemezte az államfői posztot (a parlament elnöke töltötte be). A Nemzeti Kerékasztal-tárgyalások által létrejött megállapodás aláírt szövege nem tartalmazza a köztársasági elnök Két rendszerváltás Magyarországon_______________________________ 189 A kettő egyébként összefér, ebben nem volt csalás. A csalás abban volt, hogy a glo- balizmus érvényesülése érdekében „elfelejtették” az „eszmét” és az SZDSZ-MSZP-koalí- ció több ciklusban is betölthette a neki szánt szerepet. (A népszavazási kezdeményezésben részt vett a Fidesz, a kisgazda-, szociáldemokrata és a kereszténydemokrata párt is). 166
