Földesi Margit - Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon - RETÖRKI könyvek 38. (Lakitelek, 2019)
A választási rendszer
A választási rendszer a párt visszahívta a mandátumokból.141 Ez a lépés már aggályos volt a parlamentarizmusra nézve. Jellemző, hogy 1946-ban a kisgazdapártból kizárt 20 képviselőt még nem „hívták” vissza, vagyis megtarthatták mandátumukat. A mentelmi jog 1947 (a kékcédulás választás) után már nem működött. így például a Magyar Függetlenségi Párt 49 mandátumát az Országos Nemzeti Bizottság határozatára semmisítette meg a választási bíróság - teljesen törvénytelenül. 1948 folyamán számos demokrata néppárti képviselőt mentelmi jogának felfüggesztésével és ügyészségi-bírósági eljárással távolítottak el a parlamentből. Később, az 1958-ban összeült parlament „hívta vissza” azokat a képviselőket, akik arra „méltatlanná váltak”, vagy kivégezték őket.142 A parlamentarizmus intézményrendszere a választási rendszer révén stabilan működik. Kétségtelen, hogy ebben nagy szerepe van a fent említett MDF-SZDSZ-megállapodásnak (paktumnak, alkunak), amely biztosította a kormányozhatóságot és a stabilitást, mindenekelőtt a „konstruktív bizalmatlansági indítvány” meghonosításával. De a parlamentarizmus is azon áll vagy bukik, hogy kik és hogyan, „milyen ösztönökkel”, milyen erkölcsökkel működtetik. Ebben a tekintetben súlyos hiányosságok voltak tapasztalha141 Valójában ez teljesen törvénytelen eljárás volt, de 1948 tavaszán a törvényesség már legkevésbé számított. Ebben az ekkor kizárt szociáldemokrata képviselőknek is komoly szerepe volt. A kizártak között olyan korábban prominens szociáldemokrata képviselők voltak, mint Kéthly Anna, Bán Antal, Szeder Ferenc, Szélig Imre és sokan mások. Mivel a visszahívásra nem volt jogalap, formailag a megfenyegetett képviselők „lemondtak” mandátumukról. Harmincnégy emberről volt szó. Egyébként az 1947-ben megválasztott képviselőknek alig több mint 60%-a tarthatta meg mandátumát 1949-ig (411-ből 249 fő). 142 így Rákosi Mátyást és Nagy Imrét is. 1958 folyamán többen „lemondtak”, mint Hegedűs András, Horváth Márton, Lukács György, Piros László, Rákosi Mátyás, Kónya Lajos, Hidas István, Kovács István, Gerő Ernő és Bozsik József. Másokat a parlament „méltatlannak nyilvánított” a képviselőségre, köztük Nagy Imrét, Kopácsy Sándort, Földváry Rudolfot. 131
