Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék - Arcok a társaság panteonjából
Arcok a társaság panteonjából Arcok a társaság panteonjából Nagyon sok különlegesen értékes, elszánt, megvesztegethetetlen magyar embert ismerhettem meg a Szabó Dezső Emléktársaságban, de valójában már a szervezést megelőző időkben is. Néhányuk arcát, alakját szeretném felidézni, ami óhatatlanul megkövetel egy sorrendiséget. De ez a sorrendiség nem keverendő össze a sportból ismert első, második, harmadik helyezettel: ők egyként és egyformán a Szabó Dezső-i tanítások rendíthetetlen apostolai voltak, nemzeti létünk és fennmaradásunk egyetlen lehetséges útjának hirdetői - egy gyilkos bolsevista diktatúrában. Budai Balogh Sándor (1919-1990) a Szabó Dezső-kutatás elvitathatatlan legnagyobbja volt. Az írószövetség könyvtárosaként 1958-ban kezdte el módszeres, rendszeres és állandó kutatásait az írói életmű minden vonatkozásában: életút, család, tanári pálya, művek, kritikák, perek, botrányok, támadások és barátok. Akkoriban még rengeteg szemtanút, hiteles adatforrást megtalálhatott az, aki kereste. Márpedig Budai Balogh Sándor - akit baráti körben csak BBS-nek neveztünk - fáradhatatlanul kereste Szabó Dezső még fellelhető egykori tanítványait, barátait, tisztelőit, háziurait. Ezekkel magnón rögzített beszélgetéseket folytatott. Az antikváriumokban és az Ecseri ócskapiacon felkutatott és megszerzett minden lehetséges könyvet, folyóiratot, újságot, cikket, tanulmányt, támadást vagy elemzést, amely Szabó Dezsővel kapcsolatos volt. Az ’50-es, ’60-as évek fordulóján, a maihoz képest még bámulatosan gazdag volt a választék e témában. Nem csoda, hogy BBS óbudai házának dolgozószobája néhány éven belül valóságos és tényleges archívummá alakult át. Ami természetesen a mindig és mindenre éber kádári titkosszolgálat figyelmét sem kerülte el. így eshetett, hogy amikor minden idők egyik legaljasabb, leggátlástalanabb akadémikusa, Nagy Péter (1920-2010) 1957-ben pártfeladatként megkapta, hogy „életműgondozója” legyen a Szabó Dezső-i hagyatéknak, és írjon róla egy átfogó monográfiát, szinte senki más e témában autentikus személyhez nem fordulhatott segítségért, mint Budai Balogh-hoz. Felkereste őt és felkérte a közös munkára. Az írószövetség könyvtárosa viszont kereken megtagadta az elvakult kommunistával való együttműködést. Ezután egy kissé baljóslatú 63
