Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - A Hunnia utolsó évei
A HUNNIA folyóirat... emberi stílusának is tulajdonítható. Nem mindenki volt vevő ugyanis az ő bizalmaskodó, bajtársiaskodó stílusára, gondolok itt a polgáriasabb légkörben nevelkedettekre, vagy a vallásos érzelműekre. És van még valami, amit több évtizedes szerkesztői múltat magam mögött hagyva, merek kijelenteni: honorárium nélkül színvonalas folyóiratot létrehozni nem lehet. A szellemi munkát ugyanúgy meg kell fizetni, mint a tapétázást vagy a cipősarkalást. Ha a fizetség rendre elmarad, az írások is elmaradoznak. A Hunnia utolsó éveiben is hűséges maradt a magyar klasszikusokhoz: Kosztolányi, Nyíró, Sajó Sándor, Mécs László, Teleki Pál, Széchenyi, Erdélyi József, Balassa Bálint, Reményik Sándor, Jókai, Kölcsey, Klébelsberg Kunó, Gárdonyi Géza versei, gondolatai, sorai végigkísérik a folyóiratot az utolsó számig. A végső idők nagy felfedezettje lett Karácsony Sándor Magyar észjárása, amit több folytatásban közöltek. Szabó Dezső sem maradt el teljesen, hol egy versét (Ars poetica) közölték, hol egy részletet Az elsodort faluból. Növeli a lap irodalmi súlyát, hogy az utóbbi években megjelent ott verseivel Fejér György János, aki a kor talán legszínvonalasabb politikai líráját teremtette meg. Visszatérő nevek még a szerzői listáról Terebessy Emőke, Kéri Edit, Badiny Jós Ferenc vagy Tejfalussy András. E két utóbbinak a tudományos hitelessége finoman szólva is kérdéses, és óhatatlanul idézi fel a műveltebb olvasókban azt a magyar típust, melynek szellemi megnyilvánulásait Németh László „csomorkányizmusnak” nevezi. Ady pedig ezt írta róluk: „Csupa vérzés, csupa titok, / Csupa nyomások, csupa ősök, / Csupa erdők és nádasok, / Csupa hajdani eszelősök. ” Kunszabó sem akart lemaradni tőlük: többrészes, folytatásos társadalmi elemzéseket közöl: Árpád - Égi Küldött: Teremtés kora. A 40. számban (’93. febr.) nagy örömmel fedeztem fel Robert Faurisson francia történész professzor S a hamisság igazsággá lön c. tanulmányát, amely korunk történelemhamisítói ellen íródott. (O volt az, aki a Leuchter-jelentés előszavát is megírta.) Az 56. szám (’94. júl.) Kunszabó terjedelmes vitairatát közli Bukás után - Győzelem előtt címen. Nota bene: a Horn-kormány választási győzelme után vagyunk! Mivel ezt annyira fontosnak találta, már a Hunniában való megjelenés előtt, különlenyomat formájában szétküldte a legkülönfélébb szerkesztőségeknek, többek között a Havi Magyar Fórumnak is. Szinte kiprovokálta, hogy válaszoljak rá, ami meg is történt a HMF júliusi számában, melynek vezércikkét tette ki válaszom (Egy, csak egy legény van). (így eshetett meg, 180
