Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - A Hunnia utolsó évei
A Hunnia utolsó évei hogy az én kritikai észrevételeim előbb jelentek meg a HMF-ben, mint az ő vitairata a Hunniában.) Ez azon kevés számú írásaim egyike, ahol - viszonyunk megromlását követően - polemizálok Kunszabóval, mert amúgy ezt tudatosan kerültem. Ebben rámutatok: „ Alkotásainak jelentős részén végighúzódik ez a kettősség: fő törekvéseit tekintve egyet kell vele érteni, de valahogy érvrendszere nem áll össze mássá, mint egy reménytelenül zavaros, kusza, ellentmondásos erőlködéssé: -Én tudom jobban, én, én, én!” Ötoldalas elemzésem végén olvashatók ezek a mondatok is:,,Kedves Feri! Lapozgatom legújabb vitairatodat, és ha megengedsz egy halk észrevételt: a kevesebb több lett volna. Ebből a 14 oldalból egy olló segítségével tudnék csinálni egy olyan - igaz, csak 3 oldalas - elemzést, amelyet őszintén ajánlhatnék a magyar népnek, hogy magolja be, hogy vésse az eszébe és 1998-ban a szavazáson - ha lesznek még e honban népszavazások - annak ismeretében voksoljon. (...) Egyszer, ha lesz időd, írd meg nekem, mi célod-szándékod volt ezzel a munkával? Pozitívumot, megoldást, kiutat képtelen vagy felmutatni, hiszen a pártok nélküli „szerves társadalomról” kifejtett nézeteidet komoly ember nem tekintheti kiindulási alapnak. írásodnak egyedül romboló, kritizáló, mások eredményeit célba vevő kitételei hathatnak az olvasóra. Ezt akartad talán, te, akinek annyira fáj a nemzeti egység hiánya, az egymás kezét nem találás magyar átka? ” A 65. számban (’95. ápr.) a Hunnia-per szerencsés és igazságos lezárulását azzal ünnepli meg a Hunnia, hogy — A Magyar Köztársaság nevében! címmel - szó szerint leközli dr. Kiss Zsigmondnak, a legfelsőbb bíróság tanácsvezetőjének felmentő ítéletét és annak indoklását. A 66. számban (’95. máj.) Fitos Vilmos érdekes cikket közöl Erdélyi József elfelejtett - és persze kudarcba fúlt - próbálkozásáról a „Tücsök” szövetkezetek kapcsán. A 78. szám (’96. máj.) nagyjelentőségű történelmi dokumentumot tesz közzé: a dr. Váry Albert helyettes államügyész által még 1922-ben nyilvánosságra hozott listát az 1919-es vörös terror 590 kivégzett mártírjáról. A 85. szám (’96. dec.) egy érdekes, ellenkező előjelű „Hunnia-perre” hívja meg az érdeklődő olvasókat: 58. oldalán arról, értesít, hogy 1997. január 8-án, a Markó utcában kezdődik el az a per, amit a Hunnia, mint felperes indított az őt feljelentők, illetve az ellene büntetőeljárást, házkutatást, lapelkobzást lefolytatok, mint alperesek ellen. A nyilvános tárgyalásra minél több érdeklődőt vár el Kunszabó Ferenc. 181
