Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - A kor és az ő szelleme
A HUNNIA folyóirat... A várandósság hónapjai ’89 nyara a lázas előkészületekben telt el: megfelelő gépelőt, szövegszerkesztőt, tördelőt és nyomdát kellett találnunk. Meg kellett terveztetni a címlapot (Molnár János), elkezdődött a leendő munkatársak verbuválása. Sok munkát jelentett mindez, kimerítő kommunikálást, mivel még a mobiltelefonok világa előtt voltunk. Az én lakásomon például nem is volt telefon. Pártállam volt ez még javából. Hála Istennek, Kunszabó - pusztán lustaságból, netán egyéb megfontolásból - teljesen rám hagyta a lap imázsának kialakítását, nem szólt bele. Nagyon színvonalas, nagyon igényes folyóiratot akartam, kőkemény nemzeti és magyar irányvonalút, de olyat, amely az amúgy tiszteletre méltó és tisztán ragyogó politikai ideák oltárán semmi engedményt nem ad az esztétika, az irodalom, a szellemi igényesség kárára. Németh László „hun-postája”, a Balassitól Berzsenyin, Vörösmartyn, Arany Jánoson, Adyn, Szabó Dezsőn át húzódó, hamisítatlan és vegytiszta magyar hang mai megszólaltatása volt - azóta már látom, hogy erősen utópisztikus - tervem. Ugyanakkor talán némileg komikus is, hogy a kezdetektől nemzeti radikálisnak szánt Hunnia tervezgetése közben valójában mely folyóiratok voltak az ideáim. Félve vallom be, de legelső sorban is a Nyugat, amit azóta is a folyóiratok etalonjának tartok. De ilyen volt például az ugyancsak zsidók által szerkesztett, erősen liberális Huszadik Század is. Komikus, naiv, de leginkább megható, hogy ezen sajtóorgánumok igényes szakmaiságát - de nem a szellemét! - szerettem volna átplántálni a karakteresen jobboldali Hunniába. Persze voltak nekem ennél jobb pedigréjű folyóirat-ideáim is a két háború közötti időszakból, mint például a Napkelet, a Magyar Szemle, a Magyar Elet, valamint néhány erdélyi (Hitel, Erdélyi Helikon), illetve vidéki lap (Sorsunk, Széphalom), amiket ismertem és nagyra tartottam. Ugyanakkor gyanítom, hogy e neves folyóiratok elvárás-rendszeréből, minőségéből csak nagyon keveset tudtam átmenteni tervezett folyóiratomba, mert a magyar rendszerváltozás posztkommunista vitustáncainak időszaka legkevésbé volt ideális talaj a szellemi igényesség népszerűsítésére. Nem akarom a saját felelősségemet kisebbíteni abban, hogy a Hunnia végül is jóval alatta maradt az általam eredetileg példaként tekintett régi folyóiratok színvonalának, de ez csak részben róható fel nekem. A szerkesztő ugyanis hasonlít a szakácshoz: csak abból tud főzni, amit talál a spájzban. A fel nem lelhető ételek és alapanyagok szükségszerűen kimaradnak a menüből. 112
