Szőcs Zoltán: A Szabó Dezső Emléktársaság mint emlék. A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - RETÖRKI könyvek 37. (Lakitelek, 2019)
A Hunnia Folyóirat megszületése és kimúlása - A kor és az ő szelleme
A kor és az ő szelleme Szerkesztőségi szerdák 1989 októberétől kezdett kialakulni és megszokottá válni a szerdánkénti rendszeres szerkesztőségi megbeszélések rendje. A helyszín, vagyis a szerkesztőség maga az én lakásom volt. A birtokomban lévő hiteles feljegyzések szerint a három szerkesztőn kívül - abc sorrendbe állítva - állandóan, kisebb-nagyobb rendszerességgel vagy csupán alkalmilag, de jellemzően a következők vettek részt ezeken a szerkesztőségi értekezleteken: Balassa Sándor (zeneszerző), Balla Géza, Balogh István (orvos), Bárczy István, Bíró Zoltán (térképész, csak névrokona az MDF első elnökének!), Bognár József, Borbáth Gábor (szövegszerkesztő), Enisz Attila (terjesztő), Fitos Vilmos, Fitos Vilmosné (ügyvezető), Fodor János (onkológus), Horti Zoltán (terjesztő), Kardos Ernő, Kocsis Imréné, Kühnel-Szabó Adám, Eibisch Győző (költő), Nagy Miklós (ügyvezető), Polgárdy Géza (jogtanácsos), Sebestyén Béla (atomfizikus), Semjén Zsolt, Szmodics László, Tűzkő József (terjesztő), Vasvári Erika. Rajtuk kívül alkalmilag az emigrációból éppen Budapesten tartózkodó szerzőink közül is tartották velünk a kapcsolatot, illetve meg-megjelentek a szerkesztőségi szerdákon. Néhányukra jól emlékszem, így a három költőre: Béky-Halász Iván, Kannás Alajos, Zas Lóránt, mindhárom az USA-ban élt. Bödőcs Pál Londonból, Bujtás Pál pedig Münchenből hozta cikkeit, ahol a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Emlékszem még a Németországból időnként megjelenő, szolgálatkész Hellenbart Gyulára is. Természetesen a szerkesztésben résztvevők messze nem egyenlő arányban nyomták rá személyiségük bélyegét a Hunniára, voltak csendesebb, visz- szahúzódóbb munkatársak és voltak dominánsabbak, akiknek véleményhatékonysága jobban érvényesült. A legelső kéziratok gépelése és tördelése már elkezdődött, úgy terveztük, hogy ősz elején utcára kerül a Hunnia Füzetek. Ugyanakkor be kell vallanom - mert még harminc év távlatából is szembeötlik hogy hihetetlenül dilettánsok, amatőrök voltunk a lapkészítés technikáját, részleteit, feladatait illetően. Én tökéletesen kezdő voltam, ’89 tavaszán még elképzelni nem tudtam, hogy készül, hogyan áll össze, milyen lépésekben valósul meg egy folyóirat. Noha Kunszabó, a hivatásos író nálamnál lényegesen otthonosabban mozgott ebben a világban, valójában ugyanolyan kontár volt a lapkészítésben, mint én, és engem kérdezgetett, hogy ezt vagy azt, hogyan kéne csinálni. Neki nagy írói múltja és gyakorlata volt már, de szerkesztőségi semmi. így aztán a pályakezdők csetlései-botlásai eléggé szembeötlően meg is 113
