Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Dippold Pál A hittel teli Hitel... kritika, képzőművészeti kritika és könyvbírálatok. Megismertem a liberális szellemi élet szinte összes jelentős alakját. Bata Imre az Elet és Irodalom egykori főszerkesztője odakerülésem idején főmunkatársként dolgozott a lapnál. Sokat járt a különböző főiskolákra és egyetemekre, kitűnő előadó volt. Elbíbelődött Weöres Sándor hagyatékával, műveinek kritikai kiadásával, céljai elérése érdekében még Weöres feleségének, Károlyi Árnynak már-már boszorkányi tulajdonságait is elviselte, időnként költeményeit is közzétette az £S-ben. Első É.S-béli találkozásunkkor kényszeresen és hosszan beszélt Csoóri Sándorról, pontosabban arról az esetről, amikor is még az ő főszerkesztősége idején az Élet és Irodalom címlapján Hajdú János tévébemondó és kommunista pártkorifeus alantas módon megtámadta Csoóri Sándort, a felvidéki Duray Miklós Kutyaszorítóban című könyvéhez írt előszava miatt. Lenacionalistázta, lekártékonyozta, és leostobázta Csoórit. A cikk többek között azért volt mérhetetlenül gusztustalan, mert olvasója nem ismerhette sem Duray, sem Csoóri művét, ezek Nyugaton jelentek meg, és a nálunk betiltott írások listáján voltak. Bata Imre már-már megható módon mentegetőzött, és mondta el az írás megjelenésének történetét. Aczél György behívta őt a pártközpontba, kezébe nyomta a Hajdú-cikket, közölte vele, hogy annak a következő ÉS-szám első oldalán meg kell jelennie. Bata kísérletet tett arra, hogy elmagyarázza, egy komoly irodalmi lapban nem lehet arról bírálatot közzétenni, amit az olvasó nem ismer, nem ismerhet, majd azt a választ kapta, Bata elvtárs, én ezt nem kértem, én erre utasítottam magát. Bata Imre, miközben szinte kényszeresen és aprólékosan mondta nekem a történetet, azt is hosszan részletezte, hogyan próbált üzenni az olvasóknak és Csoórinak. A szöveghez nem nyúlhatott, ezért az illusztrációkkal operált. Hajdú cikkéhez egy olyan grafikát szerkesztett, amely egy késsel megvágott órát ábrázolt. Ennek Bata szerint kettős üzenete volt, a kommunizmus végóráiban járunk, Aczélék már a torkukon érzik a kést. Másrészt a kés azt is jelképezi, hogy őt, a főszerkesztőt erőszakkal kényszerítették a Hajdú-cikk közzétételére. Egyszerre volt szánalmas és tragikomikus ez a fajta szürrealizmusba hajló Bata-féle magyarázkodás. Annyit mindenesetre elárult, hogy Bata Imre okos, érzékeny és vétkeit pontosan bemérni tudó ember volt. Ha valami költői befejezést akarunk az emlékdarabok végéhez illeszteni, leírhatjuk, hogy Bata Imre és Csoóri Sándor most már az élet minden viszontagságán túl az óbudai temetőben nem testi, hanem szellemi valójukban őszintén megbeszélhetik egymással sok minden más mellett ezt a furcsa esetet is, aminek nem mellesleg Csoóri Sándor szilenciumra ítélése is az egyik következménye volt. 59
