Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Hitel repertórium 1988-1992 mondatai tiszták voltak. Mint a Nappali Hold című esszésorozat egy bizonyos darabja, az elhíresült, igazságtalanul antiszemitának minősített dolgozat. Csoó- ri elém rakta a kéziratát, olvasd el, mondta, rendben válaszoltam, ez a dolgom. Elolvastam. A szerzőtől megszokott stílusú, számomra némiképp unalmas esszé volt ez, benne az elhíresült mondat, mi szerint a zsidóságnak asszimilálódnia kell a magyarságba. Ha Csoóri így gondolja, mondtam magamban, hát így gondolja. Véleményszabadság van, ez a mondat, mint az egész írás, senkit nem bánt, senkit nem sért, nekem túl sok dolgom nincs vele. Mindezt el is mondtam Csoóri Sándornak, aki némiképp idegesen azt mondta, hogy olvasd el még egyszer. Csodálkoztam, de újra elolvastam. Ismét jelentettem Csoórinak, hogy egy tőle megszokott színvonalú, tiszta kézirattal állt elő, adjuk nyomdába. Összehúzta a szemét, és azt mondta, nem érted, figyelmesen olvasd el, még egyszer. Nagyon értetlenül nézhettem, meg is kérdeztem, hogy miért. Mire Csoóri ingerülten azt válaszolta, hogy azért kell elolvasnom ennyiszer, hogy ő megtudhassa, megbecsülhesse, hogy vajon mit szólnak majd ehhez az íráshoz az olvasók. Ingerültségemet alig tudtam leplezni, úgy tettem, mint aki harmadszor is elolvassa, de közben azon járt az agyam, hogy egy önálló gondolkodású, szabad magyar költő vagy író miért foglalkozik ilyen élénken azzal, hogy mit szólnak a fogalmazásához? Volt valami nagyon zavaró ebben az attitűdben, valami, ami a művészi, meg egyáltalán az emberi szabadság, szuverenitás latolgató öncenzúrájára utalt. Harmadszor is azt mondtam Csoórinak, hogy teljesen tiszta a kézirata, és igazából nem nagyon értem, hogy őt miért foglalkoztatja az, hogy mit szólnak majd hozzá. Lesznek olvasók, akiknek majd nagyon tetszik, lehet, lesznek olyanok is akiknek, nem, de ez a lényeget nem érinti, ő világosan megfogalmazta véleményét valamiről, ebben az esetben valakikről, és ez így van rendjén. Az írás megjelent, óriási botrány keveredett, Csoóri így antiszemita, úgy antiszemita. Ez pedig egyszerűen hazugság. Csoóri Sándor sok mindent gondolt a világról és sok mindent leírt a világról, de éppen hogy az úgynevezett zsidózás volt az, ami tőle a legtávolabb állt. Ellenkezőleg, számára némelykor sokkal többet jelentett egy-egy zsidó pályatársa véleménye, mint bárki másé. Az £A-főszerkesztő lelkiismerete A Hitel 1992-es átalakítása után az Elet és Irodalom szerkesztőségébe mentem dolgozni, a műkritikai rovatot kaptam meg. Volt ebben minden, színházi 58
