Házi Balázs - Jónás Róbert (szerk.): Hitel repertórium 1988-1992 - RETÖRKI könyvek 36. (Lakitelek, 2018)
Dippold Pál: A hittel teli Hitel - Emlékeim egy korszakos lapról
Hitel repertórium 1988-1992 forradalmian radikális” csoportok és az „azonnal meghunyászkodó” MDF. A kádergyerekek liberális hősködése, az MDF kigúnyolása azonban nem árthat az országnak: „az MDF ki fogja bírni ezt a rossz hírbe keveredést, és ki is kell bírnia, a vállalt feladatának, a magyar társadalom valódi átdolgozásának és demokratikus talpra állításának a művét végre akarja hajtani”. Mindennél beszédesebb azonban, hogy a Hitelben Csurka István írása alatt megjelent annak a táviratnak a teljes szövege, amelyet Grósz Károlynak küldtek, és amelyet október 22-én még mind az öt szervező politikai csoportosulás aláírt - ami egyben azt is jelentette, hogy visszaléptek a tüntetéstől. Hogy aztán másnap a szélső-liberális mozgalmárok miként szegték meg ígéretüket, az egy teljesen más, ám kiszámítható és igen messzire vezető út közbülső állomását jelentette. A Hitel első számának egyik legnevesebb szerzője Cseres Tibor, aki abban az időben a Magyar írószövetség elnöke volt. Különös műfajú rövid írása - kisesszé, filmismertető, publicisztika - az MDF programjának egy rendkívül fontos alapelemét érintve a határon túli magyarság ügyéről szól. Idézzük az MDF alapítólevelének ezt érintő részletét: „(Az MDF) tegyen meg mindent az ország határain kívül élő magyar nemzetiség létérdekeinek, jogvédelmének a lehetető legszélesebb nyilvánosságáért, vegyen részt a megmaradásukért, önrendelkezésükért és fejlődési lehetőségeikért folytatott küzdelemben.” A Sír az út mögöttünk című szikár írás Sára Sándor monumentális dokumentumfilmjét, a Sír az út előttemct értelmezi, és magyarázza el az olvasóknak úgy, hogy mesteri írói fogásaival óriási, figyelemfelkeltő reklámot is csinál a Sára-filmnek. Mindjárt az elején tisztázza, hogy a történet „balladás, katartikus magyar ügy, de nem magyar belügy, mert román, jugoszláv s német vonatkozásai miatt három-négy ország belügyének is mondhatjuk”. Megállhatunk itt egy pillanatra, és elgondolkodhatunk azon, hogy hányán vagyunk még Magyarországon, akik tudjuk, hogy mit is jelent ez a szó: Jugoszlávia. Az idő már csak ilyen: sok mindent elfúj, ami volt: Cseres Tibor óriási tárgyi tudása birtokában felsorakoztatja azokat a tényeket, amelyek a trianoni tragédia után a határokon kívül rekedt magyarság sorsát jellemezték. Csupasz idézetekkel is pontosan tudja ábrázolni a történelmet: a székelység és a moldvai-bukovinai magyarság életének keserűségéről elég neki egy bizonyos Cretu nevű vezértanfelügyelő 1937-es Csíkszeredái beszédét felidézni: „A székely gyermekek leikébe már az óvoda padjaiban bele kell csepegtetni azt a történelmi tényt, hogy nem az vagy, akinek ismered magad, hanem egy vitéz, de sokáig idegen iga alatt nyögő más nép (a román) elidegenített gyermeke.” Talán semmi mással 34
