Szeredi Pál (szerk.): Lakitelek 1988. A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i tanácskozásának jegyzőkönyve és sajtóvisszhangja - RETÖRKI könyvek 35. (Lakitelek, 2018)

Lakiteleki találkozó, 1988. szeptember 3-i jegyzőkönyve - A második rész levezető elnöke Für Lajos

jós. S nekünk ezt a sarkából kizökkent világot kell helyre tolnunk. Az erkölcsök jobbá tételét magunkon kell kezdeni, és folytatni is magunkon kell, mert mások erkölcseit kívülről erővel vagy erőszakkal nem lehet megváltoztatni, csak belülről sugárzó példával. Kemény, következetes ön- és országépítő politikával. Ezt a munkát kínálja és kívánja ez a megújulásra sóvárgó ország, és ehhez a munkához szükségeltetnek a fiatalok. Az ő cselekvő lázuk nélkül, a nyíltság, a nyilvánosság, a sok beszéd mit sem ér. A cselekvés azonban mindig és mindenütt kevesek privilégiuma. Az egyént vagy a lelki restség, vagy a rossz társadalmi berendezkedés fosztja meg a cselekvés lehetőségétől. Az értelmes cselekvés jogát csak az önmagunkkal és a társadalommal folytatott szüntelen viaskodás árán szerezhetjük meg. A most kibontakozó mozgalom és mozgalmak így - remélem —, az ifjúságnak ehhez az országépítő munkájához nyújtanak tág teret és lehetőséget. Hogy az elkövetkező idő nem lesz könnyű, tudom. Hogy sokaknak mindez sovány vigasz, azt is megértem. Azok számára azonban, akik szeretik az értelmes életet és az erőt próbáló feladatot, azoknak úgy hiszem, programnak ez éppen elég. [Taps]

FÜR LAJOS: Megköszönöm Antal Gábor [bekiabálás: Albert!], bocsáss meg, bocsáss meg, ne haragudj, Albert Gábor felszólalását. És két percet a művész úrnak. Nagyon-nagyon-nagyon jön már. Két percet. Még egyszer megkérem azonban a tisztelt jelenlévőket, nagyon megkérem, hogy lehetőleg az előbb említett három tárgykörre próbáljuk hozzászólásainkat koncentrálni, szét fog esni a tanácskozásunk, és jó magyar módra úgy távozunk, hogy jól kibeszéltük magunkat, mehetünk tovább. Kérem, csak a tárgyra. Művész úré a szó. Sinkovits Imréé.

SINKOVITS IMRE: Bocsánatot kérek, hogy én elkerülöm a megszokott megszólítást, hogy tisztelt Demokrata Fórum stb. Én azt mondom: Kedves Barátaim. Ezt szándékosan, tudatosan mondom. Amikor még az ebédszünet előtt szólásra jelentkeztem, azzal indokoltam felrúgva a demokratizmust, hogy vegyenek mindenki elé, mert úgy gondoltam, hogy az ebéd utáni agyvérszegénység arra szorul, hogy valaki felrázza, amikor ugye leLakitelek. 1988. szeptember 3. - jegyzőkönyv_______________________

68