Szeredi Pál (szerk.): Lakitelek 1988. A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i tanácskozásának jegyzőkönyve és sajtóvisszhangja - RETÖRKI könyvek 35. (Lakitelek, 2018)
Lakiteleki találkozó, 1988. szeptember 3-i jegyzőkönyve - A második rész levezető elnöke Für Lajos
Sinkovits Imre mennek a vörösvérsejtek a gyomorba megemészteni a pörköltet. Tudniillik ennek az agyvérszegénységnek vagyunk valamennyien áldozatai az elmúlt harminckét évben. Csoóri Sándor, aki feltehetően Bíró Zolival még kint eszik [Bekiabálás: itt van mögöttem!] Ja, megjöttél? Elnézést. 1981-ben, amikor együtt voltunk New Yorkban a Bartók Centenáriumon, és a március 15-i ünnepségen a következő beszédet mondta. Senkit ne tévesszen meg, hogy ilyen sok papír van nálam, ezt most kaptam a lányoktól a belépési nyilatkozattal. Rövid leszek. A következőt mondta: „A két háború közti Hor- thy-kurzus meglovagolta a trianoni békekötés utáni belső nemzeti érzést, és elhanyagolta a szociális problémákat.” Majd így folytatta: „Az induló demokratikus Magyarország szétverése után (bár ezt nem egészen így mondta akkor ott, ez már az én szövegem, tehát '48 után) az új rendszer az igyekezett, sőt, hirdette fennen, hogy megoldotta a szociális problémákat, mi tudjuk ma már, hogy mennyire, ám elhanyagolta a nemzeti érzés öntudat s ébrenlétet.” Majd hozzátett még valamit, barátaim. S ez így szólt: „Amikor a Római Birodalomban a római katonák Jeruzsálemben lerombolták a templomot, annak a romjai ma emlékműve, siratófala a zsidóságnak.” S így folytatta Sándor: „Mi még ezt a siratófalat sem építettük fel.” S hozzátette: „mert az tudniillik nem a közös gyász emlékhelye csupán, hanem a közös emlékezésé.” S amikor itt a pörkölt, és barátaim, mert joggal mondtam az előbb, hogy barátaim, hát ez a legjobb bankett. Itt az ember olyanokkal találkozik, akikkel éveken keresztül szeretne találkozni, azokkal beszélgetve ez ötlött fel a fejemben, hogy hiszen ez a fórum, ez az együttlét ez egy ilyen emlékműhely felállítása, pontosabban a közös emlékezésnek a helye. Most itt voltak előttem hozzászólók, és tényleg igyekszem kurta lenni. Akik hát ilyen-olyan bírálattal illették, meg javaslattal, hogy ne magyar demokratikus meg ilyen blablabla, olyan blablabla. Szerintem maradjunk meg annak, aminek ez indult. Nevében, és hát tartalmában, ez természetes, de nevében is. Nem szerencsés dolog, az azoknak a sajátja, akikkel mi vitában állunk, hogy átformálják. MDP, MSZMP, Izépé, Ozápé [Nevetés, taps]. Ám a javaslattevőben nagyon tisztelem, nagyon tisztelem az ifjúság tüzét és 69
