Szeredi Pál (szerk.): Lakitelek 1988. A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i tanácskozásának jegyzőkönyve és sajtóvisszhangja - RETÖRKI könyvek 35. (Lakitelek, 2018)

Lakiteleki találkozó, 1988. szeptember 3-i jegyzőkönyve - A harmadik rész levezető elnöke Fekete Gyula

arra gondolok most, hogy én ezt komolyan veszem, hogy itt vagyok, és nagyon örülök ennek, mert tényleg valahova így tartozom, de azt szeretném, hogy ha gyorsabb lenne minden, ami történik körülöttünk, tehát egy kis lendületbe kerülnénk, egy kicsit nem félnénk, és nem kudarckerülők lennénk, hanem rizikóvállalók, ugyanis a góllövés sportnyelven szólva rizikót jelent. Ha mindig leadjuk a labdát másoknak, akkor mások rúgnak gólt a mi kapunkba, és ez nem mindig jó. Azt hiszem, hogy nekünk támadnunk kéne néha, akkor, amikor érdekinket képviseljük és gólt kéne rúgnunk. Akkor is, hogyha ez veszéllyel jár. Olyan veszéllyel, amelyre mindenki gondol, és azt hiszem, meg kéne fogalmazni egy olyan gondolatot is, amit azt hiszem Roosevelt fogalmazott meg annak idején, hogy jogunk van a félelem nélküli életre. Azért van jogunk a félelem nélküli életre, mert mi is valamifajta államiságban veszünk részt, amely a számunkra nem is mindig kedvező és nem is mindig elégséges, de mégis szeretnénk ezen változtatni. És hadd kérjek meg minden résztvevőt a tekintetben, hogy gyorsítsunk, nehogy úgy járjunk, mint egy úszómedence, ahol ott van a trambulin, és fölállunk, hogy beugrunk a vízbe, aztán rugózunk, hogy jó nagyot ugorjunk egyszer. Nem merünk ugrani, mert félünk, hogy hideg a víz. Arra gondolunk, hogy talán a beugrásunkkal másokat megzavarunk, és nem tudunk még egyszer ugrani, még egyszer összejönni. Aztán döntünk a rugózás után és beugrunk, s közben a vizet leeresztették már. Tehát nagyon nagy veszélyt jelent, hogy nehogy akkor lépjünk már, amikor már az a lehetőség, ami számunkra a társadalom előre vitelét segíti, nehogy lemaradjunk erről.

Még néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni az elmúlt egy év részvételei kapcsán, amiket tapasztaltam. Legfőképpen olyan hangulati jeleket, amiből megpróbáltam következtetni, hogy egy picikét talán tévúton vagyunk. Ma olyan sokszor hallani egy olyan szóhasználatot, egy fogalmat, hogy szocialista demokrácia. Mi több, időnként még voksolunk is mellette. Ez két idegen szó egymás mellett, ugyanis ahol létező szocializmus működik hetven éve, valahol, Szovjetunióban, ott soha nem volt demokrácia. És ahol demokrácia volt, ott soha nem volt szocializmus. Most miért rakjuk a kettőt

______________________________________________ Gl atz Árpád

123