Szeredi Pál (szerk.): Lakitelek 1988. A Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-i tanácskozásának jegyzőkönyve és sajtóvisszhangja - RETÖRKI könyvek 35. (Lakitelek, 2018)

Lakiteleki találkozó, 1988. szeptember 3-i jegyzőkönyve - A harmadik rész levezető elnöke Fekete Gyula

egymás mellé? Miért akarunk úgy gondolkodni, mint a kormányunk, akiknek nincs más dolguk, mint valahol a hatalmukat megtartani? Valahol a hatalmuk hosszabbítását az életfogytiglaniságig elhúzni? Miért nem vagyunk mi másképp gondolkodók, és hadd tegyek ide még egy gondolatot, hogy miért ódzkodunk attól, hogy mi ellenzékiek vagyunk? Ugyanis nem kell mindent elfogadni, nem kell mindennel egyet érteni. És azt hiszem, hogy van egy olyan érzésem, hogy az ellenzékiség az egy félelemtaszító erőben fogalmazódik meg, hogy mi nem vagyunk azok. Én szeretnék ellenzéki lenni és szeretnék egy olyan - annak is vallom magam és szeretnék egy olyan gondolatot is támogatni, amely ütközésben is megmarad önmagának, ütközésben is megmarad annak, hogy képvisel egy demokráciát. És nem mindig ezzel a szóhasználattal, amit az előbb említettem.

Van egy másik gondolat, ami [az] úgynevezett közmegegyezés. Ez is számos esetben előfordult. Azt hiszem, a közmegegyezés egy olyanfajta „bunda” sportnyelven, egy olyan fajta döntetlen, ahol az élen levő csapat jár csak jól. És azt hiszem, hogy ezt mi nem engedjük meg magunknak, hogy mi döntetlenre játszunk. El kéne jutni odáig, hogy egyszer győzzünk, lehet, hogy nincs most meg az ideje, ehhez én nem értek, mert nem vagyok politológus és nem vagyok szociológus, csak egy állampolgár, aki belülről érez. Ezért arra gondolok, hogy ezzel a gondolattal is foglalkozni kellene. És még egy, a jelenlegi helyzetünknek a nehézségéről egy gondolatot. Két nagy történelmi problémánk van. Az egyik egy belpolitikai, ami a gazdasági és társadalmi ügyeinket jelenti, ami az elmúlt negyven év alatt az egy- pártrendszerben torkollott ki, egy olyan gazdasági és politikai rendszer, ami tönkretette ezt az országot. És most az a furcsa helyzet jön létre, hogy a párt és a párttagok, és az ebből alakuló kormány hozza helyre ezt a csődöt. Ők vállalják ezt a feladatot. Ezt olyannak érzem, mintha azt mondanánk - elnézést a hasonlatért mintha hasmenést hashajtóval gyógyítanánk. [Nevetés, taps]

Szóval valami olyasmit vélek felfedezni, hogy miért az rúgja megint a tizenegyest, aki mindig mellé rúgta? Megint a sporthoz visszatérve. Miért

Lakitelek. 1988. szeptember 3.- jegyzőkönyv_______________________

124