Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Erdős Kristóf: Egy ötvenhatos portré kutatásmódszertani tapasztalatai
Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére újságírókkal, filmrendezőkkel találkozott a család, akiknek egyes dokumentumokat kölcsönadtak, majd azok feledésbe merültek, és nem kerültek vissza tulajdonosaikhoz. A hiánylista alapján a család megkereste azokat a kutatókat, újságírókat, filmrendezőket, akiknél egyes dokumentumok maradhattak. Bár ezután sok irat visszakerült hozzájuk, a hagyaték mégsem lett teljes. Több dokumentum ezután is csak másolatban áll a kutató rendelkezésére, ezért utólag különösen is felértékelődnek azok a kötetek, amelyekben ezek megtalálhatóak. Látva a hagyaték hányattatott sorsát, érdeklődtem a családnál, hogy annak közgyűjteménybe való adására gondoltak-e már. Édesapjuk iratai számukra nagyon fontos emlékek, ezért egyelőre nem tudták meghozni ezt a döntést. A hagyaték áttanulmányozása olyan további kutatási irányokat határozott meg, amelyek a korábbi szakirodalom által nem ismert részletek feltárásához vezettek. Ezek közül az egyik legérdekesebb Gulyás és a „köztársaság-ellenes összeesküvés” állítólagos összefüggése volt. A hagyatékban fennmaradt egy cédula, amelyre az 1947. március 5-én, az Új Zala c. lapban megjelent, őt támadó rövid hírt másolta ki a lelkész. Az Új Zala, az MKP irányvonalát követő lap Gerencsér nevű szerzője kapcsolatba hozta a lelkészt a „köztársaság-ellenes összeesküvéssel”, és javasolta, hogy tűnjön el. A korabeli zalai kisgazda sajtót átnézve ráakadtam Gulyás válaszcikkére. A Független Zala hasábjain határozottan visszautasította Gerencsér vádjait, és közölte, hogy az „összeesküvésről” ő maga is 1947 januárjában értesült, ezért menekülni sem hajlandó. Gulyás cikkére Gerencsér még válaszolt, amelyben a lelkészt a korabeli kommunista retorikának megfelelően fasisztának”, a „nép ellenségének”, illetve „demokráciaellenesnek’ nevezte, aki „szidalmazza az ország élén haladó munkáspártokat és ezzel a hazaáruló összeesküvők útját egyengette”. A lelkész 1945. május 1. óta tagja volt a Független Kisgazdapártnak. Balatonszepezden létrehozta a párt helyi szervezetét, és annak elnöke lett, ellátta továbbá a párt tapolcai járási titkári feladatait, illetve Zala vármegyei törvényhatósági és az országos nagy választmány tagja lett. 1947-ben országgyűlési képviselőjelölt volt, de mandátumot nem nyert el. Kövy 1999-ben megjelent könyve óta a szakirodalom úgy tudta, hogy Gulyás országgyűlési képviselő is volt. A szerző ezen állítását egy 1948. július 26-án kelt nyilatkozatra alapozta, amelyben a lelkész lemondott országgyűlési képviselői mandátumáról, mikor a Független Kisgazdapárt országos vezetőségének küldöttje meglátogatta (Kövy, 1999, 53.). Megfelelő forráskritikát magam sem alkalmaztam, ezért Kövy hibájába estem. A NEB kabinetfőnöke, Horváth Zsolt hívta fel a figyelmemet, hogy az 1947 szeptemberében megalakult Országgyűlés almanachjában, 80
