Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Erdős Kristóf: Egy ötvenhatos portré kutatásmódszertani tapasztalatai
Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére mankót. A szerző maga is kortársa volt a lelkésznek, személyesen ismerte, ezért részben a saját visszaemlékezésének is tekinthető a munka. Forrásbázisának legtekintélyesebb részét a kivégzett lelkész irathagyatéka tette ki. Kutatott a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárában, illetve a Győr-Moson- Sopron Megyei Bíróságtól is kapott dokumentummásolatokat. Kövy továbbá interjúkat készített, és levelezésben állt Gulyás lelkésztársaival, barátaival, akik hosszú évek óta nincsenek már köztünk. Mivel a szerző kutatási anyagát, jegyzeteit nem sikerült megtalálnom, az interjúiból és a levelezéseiből idézett részek rendkívüli forrásértékkel bírnak. Utóbb Csáfordy Julianna jelenlegi mosonmagyaróvári református lelkésztől megtudtam, hogy hivatali elődje, Csizmadia Károly lelkipásztor tervezte megírni kortársa, személyes barátja, Gulyás életét, de betegsége ebben megakadályozta. Összegyűjtött anyagait ezért átadta Kövynek, aki ezeket is felhasználva, vállalta a könyv megírását. Saját kutatásaimmal előrehaladva, a szerző munkáját pedig újra és újra olvasva, egyre világosabbá vált, hogy Kövy módszeres levéltári kutatásokat nem végzett, így Gulyás élettörténetében még számos tisztázandó kérdés és feltáratlan részlet maradt. Ezek közül számomra a legnehezebbnek a lelkész háború alatti ellenállási tevékenysége bizonyult. 1955-ben kelt önéletrajzában írja a következőket: „Édesapámat a nácik, 1942. dec. 12-én meggyilkolták és én akkor kapcsolódtam a nácizmus elleni politikához. Zala megye egyetlen fegyveres ellenállási mozgalmát én szerveztem és vezettem letartóztatásomig, 1944. nov. 23-ig.” Lányai visszaemlékezése szerint levelezett Bajcsy-Zsilinszky Endrével, de a levelezés nem maradt fent hagyatékában. Gulyás a háború idején Balatonszepezden szolgált. Ellenállási tevékenységével kapcsolatos adatot sem a szakirodalomban, sem levéltárakban (HM HIM Hadtörténelmi Levéltár, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár) nem találtam. Végül 2017 tavaszán Pápán, Gulyás 1956-1957-es kegyelmi ügyét kutatva sikerült fellelni azt a forrást, amelyből kiderült, milyen ellenállási tevékenységet folytatott a lelkész a háború alatt. 1945. július 31-én kelt kézzel írott igazolási nyilatkozatában a következőket írta ellenállási tevékenységéről: „Mint leventeparancsnok, megbízható leventémből tisztán katonai jellegű ellenállási mozgalmat szerveztem abból a célból hogy őket a hungarista légiótól, illetőleg a Németországba való szállítástól, ha kell, fegyveresen is megvédjem. A tizenkét főből álló rajnak, akiknek vezetői Nagy Béla vegyész főmérnök, t. százados, ref, dr. Balogh Zoltán törvényszéki jegyző, ref vallású, mindkettő budapesti lakos (sic!) és én voltam. 1944. nov. 22-én letartóztattak és mint »angolbarát-kommunistát«,
