Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Drucza Attila: Dilemmák az '56-os forradalom eszmetörténeti vizsgálatában: ideológiák, koncepciók és nemzettudat
____ Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére történész értelmezésében már a többpártrendszert és a nemzeti függetlenséget alapul vevő rendszer. Rainer M. János felidézte, hogy Nagy Imre a fenti kifejezések helyett (itt értsd: reformkommunista) a „pártellenzéket” használja, amit 1948-49-től, a szovjet mintájú rendszer bevezetésétől eredeztet. Rainer M. szerint azonban csak 1953-54-től lehet egyáltalán bárminemű reformkommunista irányzatról beszélni. „Amipedig a reformszocializmust illeti, az tulajdonképpen emigrációban, az 1956 utáni baloldali emigráció vitáiban és jelenségében oldódott föl és ágazott el számos irányba, a szociáldemokráciától a liberalizmusig vagy bármi máshova” - fogalmazott a történész.154 M. Kiss Sándor arról beszélt, szerinte az a mérvadó, hogy kik és mikor jutottak a megnyilvánulás lehetőségéhez, mivel ez határozta meg a politikai létezésüket. A társadalom java része, köztük a keresztény-konzervatív csoportok és a népi-nemzetiek is ahhoz a réteghez tartoztak, akik nem juthattak megnyilvánuláshoz. „Én úgy fogalmaztam meg az 1945. április 4. szimbolikus dátum és 1956. október 23. közötti időszakot, hogy itt volt egy uralkodó csoport, amelyik megpróbálta megteremteni a csend társadalmát. Tehát aki nem úgy beszélt, mint ők, azoknak »hallgassa a neve. Na most, a beszélők és a hallgatagok között elég világos a nézeteltérés, és én azt gondolom, hogy 2002-ben a történésznek kötelessége a hallgatagokat csoportokra osztani, de egyben ezek a hallgatagok egyek: hogy utálták azokat, akik a mondatokat diktálták,”155 A Dudás József életével foglalkozó könyvben, ha nem is terjedelmesen, de az említett vitával kapcsolatban arról írtam, hogy amennyiben kommunizmusnak nevezzük azt, amit Magyarországon szovjet mintára Rákosiék létrehoztak, akkor értelemszerűen, ha az nem jó, és nem működőképes, meg is lehet reformálni - tehát így a reformkommunizmus logikai párja a kommunizmusnak. De mit is kezdhetünk a reformszocializmussal, amely értelmezésében és tartalmában ugyan lefedi azt, amit a fentiekben említett „hallgatagok” mindenképpen szerettek volna elérni: a szólásszabadságot, a többpártrendszert és a nemzeti függetlenséget a kompromittálódott kommunisták elzavarásával, de értelmezéséhez viszonyítási alapra, működő szocializmusra lett volna szükség. 154 Az 1956-os forradalom politikai irányai. Kossuth Klub, 2002. október 18. http://www. bibotarsasag.hu/Bibo%20Web%20Folder/bibo/eloadasok/1956.html (Utolsó letöltés: 2018. május 10.) 155 Uo. 72
