Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Drucza Attila: Dilemmák az '56-os forradalom eszmetörténeti vizsgálatában: ideológiák, koncepciók és nemzettudat
Drucza Attila Dilemmák az ’56-os forradalom... amelyek sokszor a helyi sajátosságokkal megtelve formálták saját arcúvá a felépített vagy felvállalt ideát - ideológiát. Amint egy forradalmat próbálunk meg eszmetörténeti, tudományos módszerekkel vizsgálni, és szeretnénk felderíteni, hogy milyen tudatosított világnézeti rendszerek épülhettek be a korszak, illetve az eseményeket mozgató emberek gondolkodásába, vagyis milyen ideológiai elemek határozták meg a közgondolkodást, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy „vegytiszta” csoportokat és ideológiákat csak doktriner rendszerekben találhatunk. Olyanokban, ahol az ellentmondás vagy a változtatás lehetősége eleve ki volt zárva, mint alternatíva, és a beleszólás lehetősége is csak egy szűk csoportnak adatott meg bizonyos keretek között. Nemrég megjelent írásomban153 már érintőlegesen feldolgoztam egy a világhálón máig elérhető történelmi vitát, amelyet Az 1956-os forradalom politikai irányairól címmel rendeztek meg a Kossuth Klubban, még 2002. október 18- án, olyan résztvevőkkel, mint Rainer M. János, M. Kiss Sándor, Varga László, Mink András, Földes György, Göncz Árpád, Keller Márkus, Pomogáts Béla és Litván György. A vita egyes elemei jól tükrözik, hogy máig (azóta 16 év telt el) nem sikerült átfogóan rendezni, hogy a forradalmi eseményekben aktívan résztvevők milyen politikai ideológiákat, irányvonalakat, koncepciókat és alternatívákat vallottak a sajátjuknak, s ezek hogyan különültek el egymástól, vagy hogyan találkoztak, olvadtak egybe, esetleg milyen módon egészítették ki egymást. A vitában Rainer M. János a Nagy Imre-féle irányzatot tradicionálisan a forradalom politikai palettájának baloldalán helyezte el, és kitért arra, hogy ezek az emberek magukat nem nevezték reformszocialistának, és nem beszéltek reformkommunistákról sem, mivel szerinte ez esetben a korabeli marxizmus, leninizmus szitokszavai közé tartozó reformizmus miatt opportunistának kellett volna minősíteniük saját magukat. Előadásában a reformkommunizmus és a reformszocializmus kifejezéseket járta körül, mint az utókor által manapság leginkább használatos terminusokat. Reformkommunizmus alatt a monolit állami berendezkedés szovjet típusú megmaradása mellett engedélyezett változásokat értette, amelyeket a bürokratikus koordináció, vagy a tervutasítások rendszere stb. területén hajlandóak végrehajtani. A reformszocializmus a 153 Drucza Attila: A Dudás-ügy: 1956. Létezett-e nemzeti bal? Budapest, Pult Kft., 2017. 71
