Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Borvendég Zsuzsanna: "Meg kell újítani a történetírást!"
Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére És miért állnak szemben a történettudomány egyes képviselői az értékalapú megközelítéssel? A hivatalos magyarázat szerint azért, mert ez a fajta gondolkodásmód szükségszerűen szubjektív, a tudományosság alapvető kritériumának pedig az objektivitást hirdetik. Ezzel olyan szűk értelmezési tartományt adnak a történettudomány fogalmának, amelyben kevés a mozgástér, gyakorlatilag börtönbe zárják a szabad gondolatot. Többféle választ adhatunk erre. A leginkább konfliktuskerülő, ha átengedjük a történettudományt számukra, mi pedig maradunk a történetírásnál. De talán mégis jobb, ha felvesszük a kesztyűt, és megpróbáljuk kinyitni a börtöncellák ajtaját. Sokan leírták már, hogy a tudomány objektivitása csak a természettudományoktól, az empirikus és megismételhető kísérleteken alapuló tudományoktól várható el, ebbe a kategóriába viszont a történelem még erőszakkal sem kényszeríthető bele. Nem létezik objektív történetírás, ahogy objektív történettudomány sem. „Természetesen nem létezhet nagyobb csalás a történetírásban, mint a teljes pártatlanság és objektivitás megjátszásá” - írja George F. Kennan. Az értékek mentén való gondolkodás ugyan szubjektív, de legalább nem szemfényvesztő, mint a látszatobjektivitás. Már Wilhelm Röpke korában megfigyelhető volt a tudományban „a stílus általános hanyatlása, a nyelv iránti tisztelet hiánya, ebből fakadóan az írásművészet és az önkifejezés színvonalának zuhanása”, amely többek között ahhoz a félreértéshez vezetett, „mely szerint minden vélemény és érték alapú döntés összeegyeztethetetlen a tudomány méltóságával”. Röpke szerint tehát nem kell kisebbrendűségi érzésekkel viaskodnunk, ha értékközpontú megközelítésből szemléljük a történelmet, mindez összeegyeztethető a tudomány méltóságával. A folyton tetten érhető relativizálás a legfőbb bizonyítéka annak, hogy a teljes objektivitást hirdető kutatók is értékek és világnézetek mentén gondolkodnak, másképp nem is lehet. A különböző szempontok és értékrendek mentén írt történelem sokszínű és érdemi, előrevivő szakmai vitáknak nyit teret, ami kívánatos. Hiszem, hogy a történészi munka követelményeket állít elénk. Hivatásunk és egyben felelősségünk a múlt feltárása, az összefüggések felismerése és felismertetése még akkor is, ha minden apró részletében, tökéletes objektivitással valóban nem írhatjuk le az elmúlt idők történéseit. Ez azonban nem baj, hiszen ez nem is célunk, nem is szándékunk, és ezt nem is várja el tőlünk senki. Végezetül, „nem tudom leküzdeni azt az érzést, hogy nekem is bocsánatot kell kérnem merészségemért”, mint azt Szerb Antal tette A világirodalom története kezdő soraiban. Merészségemért, hogy határozott kritikát fogalmaztam meg az Akadémia és a tudományos világ belső univerzumával 58
