Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Borvendég Zsuzsanna: "Meg kell újítani a történetírást!"
Borvendég Zsuzsanna „Meg kell újítani a történetírást!” szemben, holott a tényleges tudományos pálya elején állok csupán. Szolgáljon mentségemre azonban, hogy az elmúlt évek során számos nehézség, csalódás, fájdalmas felismerés vezetett rá arra az útra, amelyen járni szeretnék. Ezen az úton magammal viszem hamuban sült pogácsáimat, amelyek remélhetőleg szellemi táplálékot fognak nyújtani minden göröngyös kerülőnél, minden járhatatlannak tűnő életszakasznál. Hamuban sült pogácsáim többsége M. Kiss Sándor kemencéjéből került ki, és talán a legfontosabb útravalóm ezek közül is az a jó tanács, hogy „meg kell újítani a történetírást”. Igyekszem eszerint cselekedni, Tanár Ur! Igyekszem minden szellemi erőmmel azon munkálkodni, hogy a kisgömböcön kívül is boldogulni lehessen, hogy saját lelkiismeretem legyen egyetlen cenzorom. Hamuban sült pogácsáim között lapul Márai Sándor Füveskönyvének egyik örökbecsű bejegyzése, amelyet ars poetica múl is választhatnék: „Az emberek természetesen mindig azt kívánják az írótól, a magyarázótól, a kifejezőtől, hogy érdekeik szerint beszéljen. Az író nem teljesítheti ezt a kívánságot, mert az emberi érdekek fonákok és egymással ellentétesek: az író mindig csak az igazságot fejezheti ki, legalábbis ez a szándéka. De ugyanakkor, amikor az emberek mohón és türelmetlenül megkövetelik az írótól, hogy mondjon el helyükben és nevükben mindent, ami érdekük, elvárják azt is, hogy pártatlan és érdekfölötti legyen. Ezért tudnod kell, hogy soha nem tehetsz kedvük szerint: ha érdekeiket szolgálod, elveszted magad, ha pártatlan vagy, elveszted az emberek kegyét, ha elmondod az igazat, nem azt vizsgálják és bírálják, amit mondtál, hanem hiányokat fedeznek fel majd művedben, kifogásolják, hogy ezt vagy azt nem mondtad, s számonkérik, miért nem mondtad? Egy kalapostól senki nem kéri, hogy csináljon cipőt is, egy susztertől senki, csináljon kalapot: de az írótól mindenki mindent kér, egyforma hévvel és türelmetlenséggel. Ezért ne hallgass soha senkire, csak lelkedre és az Angyalra.” 59
