Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Borvendég Zsuzsanna: "Meg kell újítani a történetírást!"
Borvendég Zsuzsanna „Meg kell újítani a történetírást!” Borvendég Zsuzsanna „Meg kell újítani a történetírást!’’ Kemény és velős mondat volt ez, amely nem hirtelen felvillanó reflektorként világosította meg elmémet, inkább homályos sejtelemként kezdett dolgozni szürkeállományom kanyargós idegpályáin, nyugtalanítóan, hogy van egy feladat, amit el kell végeznünk, de mivégre, és legfőképpen hogyan. A Teleki téren ültünk, a füstös nappaliban doktorandusz hallgatóként, várva, hogy hamarosan bebocsátást nyerjünk a Tudomány Elefántcsonttornyába, megnyíljon előttünk az Akadémia világa. Idegen, furcsa világ, tele egyértelmű szabályokkal és elvárásokkal, amelyeknek meg kell felelni, ha azt akarjuk, hogy tudósként tekintsenek ránk, mégis ellentmondásosnak és kényszeredettnek tűnt kívülről ez a követelményrendszer. A tudományos világ „etikettje” anakronisztikusnak hat számomra ma is, úgy, ahogy a francia udvari etikett tűnhetett a 18. század végén, de a tradíciókkal leszámolni akaró forradalom csak káoszt és értékvesztést hozott, aminél a nevetséges udvari rendtartások is követendőbbnek bizonyultak utóbb. Miképpen lehet tehát áttörni idejétmúlt szabályrendszereket anélkül, hogy zűrzavart keltsünk, hogy az értékeket megőrizzük, sőt akár újakat is teremtsünk? Nem tudtam - és ma sem tudom pontosan - a válaszokat, de azt azonnal éreztem, hogy olyan útmutatást kaptam azon a délutánon, amely meg fogja határozni szakmai pályafutásomat. M. Kiss Sándor szerint két útja van a történetírásnak: az értékalapú és a pragmatikus. És ez az a pont, ahol máris meg kell állni. Történetírás vagy törté - nettudományi Sokszor szinonimaként használjuk ezeket a kifejezéseket, pedig a rokon értelmű szavak mögött kevésbé rokonítható nézetek húzódnak meg. A tudományosság sokak szerint kötelez. Szakmai szabályokat ír elő, amelyeket betartva megszülethet egy olyan mű, amelyet minden külső kritériumában tudományosnak, vagyis hitelesnek tekintenek. E két különböző jelentésű fogalmat ugyanis mára sajnos sikerült összemosni: némi csúsztatással azt a müvet tekintik hitelesnek, amely a tudományos szakmaiság szabályainak megfelel. E logika mentén azonban eljuthatunk - és talán már el is jutottunk - odáig, hogy a tartalom és a mondanivaló másodlagossá, mellékessé válik. A külcsín diadalmaskodik a belbecs felett. A szabályok ráadásul hierarchikus rendbe soroltattak, amelynek csúcsán a szakmaiság legfőbb fokmérője, az idézettség áll. Akinek jelent már meg Nyugaton tanulmánya, tudja, hogy - különösen az angolszász hagyományokat követő országokban - értetlenül állnak kollégáink 53
