Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Riba András László: Hatalomtechnika (1988-1989)
Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére több olyan kérdés került a legfelsőbb pártállami döntéshozatal szintjére, amely az egypártrendszerü államszocializmus hatalmi berendezkedésének létjogosultságát is megkérdőjelezte. Ennek ideológiai alapjai kényszerűségből, a tulajdonviszonyok kérdésével, alapvetően a gazdaság válságos helyzetéből fakadóan kérdőjéleződtek meg, és elvezettek a politikai intézményrendszeren, a társadalmi berendezkedésen keresztül 1956 kérdéséig, a Kádár-rendszerrel való kontinuitás problematikájáig is. 1956 a hivatalos állásponttól eltérő értékelésének kérdése a társadalom meghatározó részében kényszerűen elhallgattatott, néma aktualitás volt. ’56-ot mégsem lehet kizárólag a társadalom, az ellenzéki erők és a rendszer szembenállásaként számon tartani. Ha kizárólag a politikai, érzelmi viszonyokba ágyazottság kereteiben kezeljük és vizsgáljuk, akkor ezzel a megközelítéssel egyoldalú magyarázatokat fogalmazunk meg. 1989-re a hatalmat több mint négy évtizede gyakorló párt nem volt már többé bolsevik párt. Az MSZMP működésének szinte minden tapasztalatát az egypártrendszerü modellben szerezte, ezáltal az ismét kialakuló többpártrendszer feltételei - különösen az éles választási verseny kilátása - az addigi kereteket alapjaiban kérdőjelezte meg számára. A rendszer működési elve 1987-88-ig nemcsak a párttagság, hanem az egész társadalom számára is érvényes tudat volt, amely meghatározta, befolyásolta a politikai-közéleti gondolkodást és magatartásformákat. A társadalom tudati irányítása, befolyásolása a bolsevik-kommunista hatalom kierőszakolt privilégiuma volt. Merőben szokatlan helyzet teremtődött azáltal, hogy egy valós választási versenyben a hatalom gyakorlásához a választók politikai bizalmát kellett elnyerni. Tény az is, hogy az MSZMP valójában korántsem volt ideológiailag egységes. Ezt az illúziót a pártfegyelem biztosította, eltakarva, elfeledtetve a kommunista, szocialista, szociáldemokrata, marxista-leninista és más csoportok jelenlétét. 1989-re a közösen vállalható minimum a marxista szellemiség volt. 1956-ban a kommunista államhatalmat - szovjet támogatással - Kádár János indította újra. Az addigra már gyakorlatban működő egypártrendszert azonban - mint politikai intézményrendszert - alkotmányosan csak az 1972. évi E törvény rendezte.294 Ideológiai alapvetésekkel a kommunista vezetés tehát egy olyan politikai koordináta-rendszerbe zárta a társadalmat, amelyben egyetlen viszonyítási pont létezett, az MSZMP. Az ideológia magyarázata a párt 294 Az MSZMP KB Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottságának 1989. április 28-ai ülésének jegyzőkönyve. MNL OL 288.f. 62/4 ő. e. 200
