Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Nagymihály Zoltán: Egy elfelejtett amarikai magyar fórum
Nagymihály Zoltán Egy elfelejtett amerikai magyar fórum Csoóri a magyarság önvesztésének folyamatát ábrázolja legnagyobb nemzeti sorstragédiaként. Ezen önvesztés „szomorú forrásvidékeként” a 16-17. századot nevezi meg: a kialakuló katolikus és protestáns viszály „a hasadást a lelkekben is elvégezte”. Ennek fő oka pedig szerinte a Bethlen Gábor-i figyelmeztetés - „Előbb a náció, aztán a relígió!” - figyelmen kívül hagyása. „Vagyis előbb a nemzet s csak utána a vallás! Más szóval: legfőbb cél az egység, s csak utána jöhetnek az árnyalatok.” Csoóri e történelmi képpel érzékelteti saját korszakának egyszerre össznemzeti és határon belüli szétszakítottságát. A sorskérdések évtizedek óta megoldatlanok, mert nem a lényegre figyelünk - gazdasági reformokról beszélünk a lelkek „reformja” helyett: „Mikor két évtizeddel ezelőtt közgazdászaink elkezdték az új reformgondolatokat sugározni, az ember boldogan velük tartott, de a piac elevenségéről, a tulajdonviszonyok áthangolásáról hallva, mindent megelőzve azt szerette volna tudni: mi lesz belső tulajdonviszonyainkkal? Mi lesz a magyarság lelkületével, műveltségével, folyamatosan romló tudatával?” Csoóri szavai egybevágnak a nemzetiek eddig képviselt gondolkodásával: a „nagy egységet” kell szem előtt tartani, a társadalom fizikai, lelki, erkölcsi állapotát egyszerre javítani, a gazdasági számok és folyamatok fetisizálása és mindenhatósága helyett az emberi, nemzeti tényezőket (is) előtérbe állítani. A magyar társadalmon belüli egység helyreállítására az utolsó kísérlet 1956 volt, amely viszont már csak - a végletes meghasonlottság miatt - „főpróba-forradalom lehetett”.280 „Sejtjeiben, és az ott megjelentekkel való beszélgetéseket. Érdemes megemlíteni, hogy mindhárom említett szerző körútját a Lakiteleken is jelenlévő Püski Sándor szervezte. „A közel két hónap alatt húsz városban fordultam meg, nem beszélve arról, hány meghívásnak tettem eleget. További pályám szempontjából különösen fontos volt, hogy az Itt-Ott konferencián naponta volt módom találkozni olyan emberekkel, akik a saját bőrükön tapasztalták meg, mit is jelentett valójában a kommunista diktatúra” - idézi fel M. Kiss, hangsúlyosan kiemelve a Magyar Közösség elítéltjeivel, a szociáldemokratákkal, a Rajk-per vádlottjaival és a recskiekkel való találkozásokat. M. Kiss Sándor: Szubjektív jegyzetek [A szárszói beszéd és néhány összefüggése, Az AVH törvénysértései/. In: Uő: Utak 56-hoz... 411-415., 428-430. 280 Csoóri nem titkoltan az egység, a már-már „szerviesedett” törésvonalak meghaladása miatt csodálta 1956-ot: „már 1958-ban, sőt, 1957 végén is kialakítottunk egy kis baráti társaságot, amelybe beletartozott Konrád Gyuri, Jancsó Miklós, Tornai József, jómagam és sokan mások, mind a két fél részéről elég szép számmal. [...] Csupa barát volt együtt. Sőt emlékszem is, hogy tudatosan fogalmaztam meg magamban: végre itt az alkalom, hogy azt a feszültséget, amit az előttünk járók, Németh László, Illyés és a többiek teremtettek egymás számára (például amilyen Zsolt Béla és Illyés viszonya volt), mi 185
