Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Müller Gabriella: Részletek Vlagyimir Bajkov szovjet tolmács emlékirataiból
Müller Gabriella Részletek Vlagyimir Bajkov... megmagyarázta nekem, hogy a szovjet tábornokokkal és tisztekkel folytatott különböző tárgyalásokhoz szükségeltetett a szovjet tolmács. Fontos szempont volt, hogy kizárólag a Központi Bizottság, és ne a hadsereg katonai tolmácsa legyen, valamint az is, hogy ott, Moszkvában, a pártapparátusban is ismerjék, hogy rajta keresztül tarthassák VCS-vonalon - vagyis titkos kormányzati vonalon - az összeköttetést. Kádár számára élet-halál kérdését jelentette, hogy a Parlamentből közvetlenül is kapcsolatba tudjon lépni az SZKP KB Elnökségével, Hruscsovval, ha a militáns szovjet tábornokok netán nem értenék meg a szándékait, hogy ő tulajdonképpen el akarja kerülni a háborút, vagy túlzottan összekülönböznének, és ezért egy szükségtelen, hosszú háborút szabadítanának el. Nekem viszont úgy tűnik, hogy ebben közrejátszott még egy ok. Hiszen október 23-tól november 1-ig Kádár Nagy mellett állt, az ő vonalát képviselte, éles konfrontációba kerültek a Szovjetunióval, hivatalosan szovjetellenes szellemben nyilatkozott, és rendkívül negatívan viszonyult a [budapesti] szovjet nagykövetség álláspontjához. Kádár mintha csak meg akarta volna mutatni a Kremlnek: nézzétek, semmit nem titkolok előletek, olyannyira nem, hogy a ti embereteket kértem [ez az ember lehetett volna bármely más tolmács is, nem feltétlenül Bajkov], A nap 24 óráját »felfedem« előttetek, őszintén viselkedem, és ugyanezt az őszinteséget joggal várom el tőletek is. De ez csak találgatás részemről. Akárhogy is legyen, Kádár bizalommal fogadott, és elmondta, hogy őszinte segítségemet reméli ezekben a nehéz és felelősségteljes időkben. Ez egybeesett az én kívánságommal is. Munkácson, a szállodába való megérkezésemkor összetalálkoztam Münnich Ferenccel, Apró Antallal, Kiss Károllyal, Marosán Györggyel, Nógrádi Sándorral, Kossá Istvánnal és más ismerős párt- és államférfival - mind hallgattak, összezavarodottak voltak. Én már azután érkeztem, hogy november 4-én közölték velük az új Kádár-kormány létrehozását és a szovjet csapatok bevonulását Magyarországra. [...] A katonai vezetés - Konyev, Lascsenko és mások - úgy tervezte, hogy az új kormányt Budapestre szállítják. De a parancsnokság, már a felszállási engedély megadását követően, attól tartva, hogy a lázadók lelövik a gépet, parancsot adott a pilótáknak, hogy szádjának le korábban. Ezért nem Budapesten, hanem 100 kilométerrel távolabb, Szolnokon landoltunk, a gépesített egységünk mellett. A katonai laktanyában éjszakáztunk, ugyanott, ahol a főváros invázióját megindító csapataink stábja is tartózkodott. Ezután az új kormány úgy döntött, hogy páncélozott járműveken vigyék őket tovább. A teljes biztonság érdekében a hadvezetés felajánlotta 177
