Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Müller Gabriella: Részletek Vlagyimir Bajkov szovjet tolmács emlékirataiból
Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére Kádárnak, hogy tankkal viszik tovább, amibe az új államfő beleegyezett. A Kádárt szállító T-34-es tankban rajtunk kívül a sofőr és a tankparancsnok volt még bent. A legfontosabb utas és én a lövegkezelők helyét foglaltuk el. Az ülésünkre valamiféle bőrpárnákat terítettek, meg felülről is ilyenek lógtak, és mint azt a bajuszos őrnagy, a tankparancsnok elmondta, ezek »nem voltak szabványos eszközök«. A harckocsizó fejvédőkre még a rohamsisakot is felvettük, és ezek az »eszközök« védték a fejünket. A tankunkat követő páncélozott szállítójárművekben utaztak az új kormánytagok. Miután már folytak a harcok, a nagyobb biztonság érdekében éjszaka mentünk, és csak nehezen lehetett látni, hogy ki utazik a páncélozott harcjárművekben. Mindezt a kavalkádot egy biztosított menet, egy teljes mozgó zászlóalj kísérte, mint azt később az őrnagy elmagyarázta, rombusz alakzatban. A Kádár Jánost és az újdonsült kormányt szállító tank és a páncélozott szállítójárművek a rombusz közepén, minden oldalról védetten helyezkedtek el. Az egész hadműveletet Pjotr Lascsenko tábornok, a Különleges Hadtest parancsnoka irányította, és ő is kísérte a menetoszlopot egészen a Parlamentig. Csak november 7-én reggel érkeztünk meg a már szovjet csapatok által őrzött Parlamenthez. A főlépcsőn vezettek fel bennünket, és Kádár belépett abba az irodába, amelyben egy felkelésbe fulladt ország vezetése várt rá. Még ugyanezen a napon Dobi István, a köztársasági elnök elfogadta az új kormány eskütételét. Így kezdődött el Kádár »korszaka« - ő lett az ország élén a leghosszabb időt töltő, magyar állampolgárságú vezető. Előtte is voltak ugyan többen »hosszú életűek«, de azok az Anjou- és Habsburg-dinasztiákból származó idegenek voltak. О több mint harminc évig irányította Magyarországot! [...] November 7-én, az eskütételt követően úgy döntöttünk, hogy eszünk valamit, de az új kormánynak gyakorlatilag semmi ehető nem állt rendelkezésére. Lascsenko meg amint teljesítette a feladatát, elment, mit sem törődve azzal, hogy az »utasainak« élelmet biztosítson. Egyedül csak az előrelátó Kossá István - aki a munkácsi találkozó előtt, a drámai események ellenére Csehszlovákiában bujkált - vett magához két szál kolbászt, amivel csillapítottuk az éhségünket. A kormánytagok és néhányon az apparátusból az első napokban éjjelnappal a Parlamentben tartózkodtak. Kádár kérésére kapcsolatba léptem Majakov ezredessel, a Parlament épületét védő ezredparancsnokkal, és megkértem, hogy egy ideig biztosítsa a kormány élelemellátását, amíg minden el nem csitul, amíg Budapesten megszűnik a lövöldözés, és a kormány tagjai haza nem tudnak jutni a lakásukba. [...] A kormány megérkezését követő első napon Majakov ezredes jelentette Kádárnak, hogy minden bejáratot, minden egyes 178
