Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Guitman Barnabás: Hol a határ? Korszakok rétegződése, illúzió és folytonosság
Guitman Barnabás Hol a határ? Korszakok rétegződése... legszembetűnőbb példa erre a széles körben elterjedt Luther-kép és a történeti valóság közti különbség. A kutatások fényében a középkor óta megfigyelhető reformtörekvések hosszan tartó sorozatába illeszkedik szervesen Luther, ebből a megközelítésből az ő fellépése sem törést, hanem folytonosságot jelent, nem gyökeres újító volt, hanem a folyamat egyik állomása csupán. A frissebb angolszász szakirodalom szintén a hitújítás folyamatszerüségét hangsúlyozza. Elhagyva a lineáris narratívát, az angliai reformációkat semmiképpen sem egy egyszerű egyirányú történésként, hanem egy kacskaringós és hosszan elhúzódó folyamatként értelmezi. A reformáció akár egy adott országon belül sem egy egységes, azonnali esemény volt, hanem területenként eltérő módon lejátszódó hosszú folyamat, több mérföldkővel. Az új szemléletre és eredményekre hivatkozva egyre többen beszélnek ezért hosszú reformációról, amelynek korszakhatárai visszafelé majdhogynem a 12. századig, előre pedig akár a 18. század második feléig is tágíthatok. A reformáció fogalmának reformációja, jelentéstartalmának változása ugyancsak szinte megkerülhetetlenül tematizálta az elmúlt évtizedek nyugateurópai reformációtörténeti szakirodalmát. A német evangélikus teológiaprofesszor, Anselm Schubert teszi fel a kérdést egy 2016-ban megjelent írásában, hogy alkalmas-e egyáltalán a reformáció fogalma azt a jelenséget leírni, amire használjuk. A német nyelvű szakirodalomra általában igaz, hogy egyre inkább háttérbe szorul a reformáció mint történeti korszakelnevezés. Peter Marshall, a warwicki egyetem professzora pedig egy 2009-es tanulmányában a John O’Malley jezsuita történész által javasolt kora újkori katolicizmus fogalmából kiindulva felveti, hogy akár magát a reformáció szót is mellőzhetné az angliai egyháztörténeti kutatás, helyette kifejezőbb lenne a „kora újkori angol kereszténység” kifejezés használata. Minden egyes korszakolás, amely az eltelt idő rendezése, tagolása révén a múlt megértését célozza, valójában mesterséges konstrukció. Sokan, sokszor idézték ennek kapcsán Gustav Droysent, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelemben éppúgy nincsenek korszakok, mint ahogy a földgolyón sincsen egyenlítő vagy délkör, mindezek csak egyfajta szemléleti keretet nyújtanak, amely által a gondolkodó ember a tapasztalati úton megismerteket igyekszik értelmezni. Újabban többen megkérdőjelezték bármiféle hasonló korszakolás történeti szempontú hasznosságát. A történettudományban tapasztalható kutatási irányok most már jó pár évtizede inkább a folyamatok vizsgálatára fókuszálnak, míg a korszak fogalma, a periodizáció kérdése, jelentősége háttérbe szorul. A 119
