Szekér Nóra et al.: Utak a Teleki térről. Esszék és tanulmányok a 75 éves M. Kiss Sándor tiszteletére - RETÖRKI könyvek 34. (Lakitelek, 2018)
Guitman Barnabás: Hol a határ? Korszakok rétegződése, illúzió és folytonosság
^ ■ Utak a Teleki térről M. Kiss Sándor tiszteletére hagyományos korszakhatárokat ezekben a vizsgálatokban inkább félrevezető, mintsem megértést segítő tényezőként határozza meg több kutató is. Mások azzal érvelnek, hogy az idő homogén áramlásában hosszabb-rövidebb folyamatok, egymással nem feltétlenül konzisztens összefüggésrendszerek számtalan módon keresztezik egymást, viszont a történész, amikor felosztja az időt, a kelleténél jobban sematizál, egyszerűsít. Óhatatlanul korszakos jelenségként kapcsolhat össze olyan tényeket, amelyek között a feltételezett reláció meglehetősen önkényes, végső soron pedig annyiféle korszakolás válik alátámaszthatóvá, hogy az egész periodizációs játék elveszíti azt a heurisztikus értékét, amelyet a történelem megértéséhez eredetileg tulajdonítottak neki. Nem szabad azonban arról sem elfelejtkezni, hogy a történeti periodizáció funkciói közé a múlt megértése mellett odasorolhatjuk az adott társadalom vagy politikai, vallási közösség identitáskeresését is, amelyek a történeti korszakok meghatározása révén fogalmazzák meg a viszonyukat a múltjukhoz, helyezik el saját magukat egy vélt történelmi kontinuum-rendszerbe. A periodizációt tehát kisebb-nagyobb mértékben történelempolitikai szempontok is befolyásol(hat)ják. Problémát jelent az is, hogy a háromosztatú korszakolás elsősorban Európa történetét értelmezi, tagolja, természetszerűen európai nézőpontból. Az Európán kívüli világ történelme erre az Európa-centrikus, mindmáig az európai történeti emlékezeti anyagból építkező vázra nehezen erőszakolható rá. Joggal teszi fel a kérdést William A. Green, hogy kínálhat-e egyáltalán az európaiak által a saját történelmük vizsgálatára kitalált korszakolás megfelelő keretet a világtörténelem tanulmányozásához?260 A középkori egyetemes történelem a középkori Európa, de nem a világ történetével egyenlő. Jóllehet a földrajzi felfedezések, valamint a térítések révén a kereszténység globalizációjával az európai történet világtörténetté is vált, ám ez a folyamat különbözőképpen érintette az egyes civilizációkat, így a viszonyuk is más és más, de leginkább meglehetősen ellentmondásos mindehhez. Egyre inkább felmerül egy új civilizációközi, interkulturális világtörténet megfogalmazásának igénye, amelyben a Nyugat mellett mások, az Európán kívüli világ is meghatározhatja magát. A közeljövőben Európa világpolitikai súlyvesztésével ez a szemléleti fordulat egyre meghatározóbb lehet. Erre a nézőpontváltásra jó példa Jerry H. Bentley amerikai történészprofesszor 260 William A. Green: Periodization in European and World History. Journal of World History, 1992/1. 40. 120
