Bakos István - Házi Balázs - Nagymihály Zoltán (szerk.): A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) - RETÖRKI könyvek 33. (Lakitelek, 2018)
IV. Válogatott dokumentumok
A Magyarok Világszövetsége „hármas kistükre” (1989-2000) Sütő András, a MVSZ tiszteletbeli elnöke megnyitó szavaiban azokat köszöntötte, akik „Kis-Magyarországról és a nagyvilágból egybegyűlve emlékeznek a honfoglalás ezeregyszázadik esztendejére”. A száz év előtt lezajlott millenniumi ünnepségre utalva, az akkor még élő Jókai és Mikszáth szellemalakjának tiszteletére idézte föl a hajdan elhangzott, hagyományos megszólítást: „Tekintetes karok és rendek/” - majd így folytatta: „Főrendi nagybirtokosok helyett természetesen agybirtokosokra gondoljanak, azokra tehát, akik ma Magyarország reménységét jelentik a szellem területén; akik a tudomány és a művészet új rohamaival hajdani lovasrohamoknál tartósabb győzelmeket aratnak. Ok a nemzet jövőjének garanciáját jelentik A szónok ezek után megemlítette, hogy minket, magyarokat, gyakorta múltittas nemzetnek neveznek, részint okkal is, hiszen ha múltunk felé fordulunk, azt épp a jövőnek igazságos szomjúhozása folytán tesszük. Történelmi múltunk igazságos megítélése nélkül nem képzelhető el Magyarország, a magyar nemzet, a határon túli magyarok sorsának igazságos rendezése. Erről szólva Sütő András kitért a magyarság történelmének legtragikusabb korszakára, amely alig huszonnégy évvel a millennium után következett be, és amelyet túlzás nélkül lehet hungarocídiumnak, a magyar nemzet kiirtására tett kísérletnek nevezni. Aki ezt a megállapítást búsmagyarkodásnak nevezné, gondoljon arra, hogy a második világháború történetével foglalkozó Sir Winston Churchill írja, miszerint: „az Osztrák-Magyar Monarchia földarabolása népek sorának okozott olyan szenvedéseket, amilyeneket a próféták s a régi költők a kárhozottak legnyomorultabbjainak tartottak fönn a poklok bugyraiban.” A tény, hogy az első világháborút lezáró, igazságtalan békekötések kritikáját épp egy angol politikus részéről olvashatjuk, Illyés Gyula keserű szavaira emlékeztette Sütő Andrást, aki így folytatta megnyitó beszédét: „Ha jövőnk nem is, a múltunk alakul, hiszen a Nyugatnak immár igazságosabb képe kezd kialakulni arról, amit a győztes hatalmak békekötései előidéztek Közép-Kelet-Európában. Nem következik ebből, hogy a magyar önvizsgálat nem szükséges. Ezt mi jórészt elvégeztük, és ideje kimondanunk: legyen vége már a magyarság fejére zúdított vádaskodásoknak! Megelégeltük - mondotta a szónok -, hogy ezt az önvizsgálatot még mindig kevésnek tartják; hogy különösen a határon túli magyarok körében, közéletében még mindig, minden jogos követelésünkre magyar történelmi bűnöket vágnak a fejünkhöz. A régi Magyarország bélyegét hordjuk a homlokunkon; elemi, alapvető emberi jogaink követelésekor már-már oly módon sorolnak magyar bűnöket, amiként 366
