Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről 9. A legnagyobb mulasztás: a kommunista bűnök számonkérésének elszabotálása A fent leírt támadások és a liberálisok harcos igazságérzete a kommunizmus bűneivel kapcsolatban nem így működött, ma sem így működik. Bár a sajtóorgánumok hasábjain rendre téma volt az ötvenes évek szélsőséges diktatúrája és a kádári hétköznapok valósága, amikor a politikai elszámoltatásra, netán igazságtételre került szó, az SZDSZ rendre óvatos, kihátráló magatartást tanúsított. Sőt tiltakozott. Erről tanúskodik Kőszeg Ferenc írása. „A felelősségre vonandók köre - gyakorlati szempontból ez a Magyar Demokrata Fórum Justitia-tervének legsebezhetőbb pontja. A leírt tervezet, amelyet az MDF parlamenti csoportja már júniusban eljuttatott a kormányhoz, az ország 1956 utáni gazdaságával és politikájával kapcsolatban a döntéshozók - vélhetően tehát egy viszonylag szűk kör - felelősségéről és esetleges felelősségre vonásáról beszél. A vagyonoso- dás felülvizsgálatával kapcsolatban viszont ugyanez a szöveg már a ’politikai vezetés széles’ kör érői szól, a nyugdíjak felülvizsgálatánál pedig mindazokról, akik ’pártállásból’ vagy ’a párt fegyveres egységétől’ mentek nyugdíjba. A szöveg szerzői nyilván nem tudták, mit is akarnak, és nem is voltak képesek áttekinteni, mit akarhatnak. Harminc év döntéseinek felülvizsgálata és értékelése nyilvánvalóan történésznemzedékek feladata lesz. A politikai felelősség kimondása pillanatok alatt üres retorikává silányul. A büntetőjogi felelősségre vonást kizárja az elévülés. A vagyonosodás hátterében többnyire olyan praktikák állnak, amelyek az adott időszakban nem minősülnek bűncselekménynek, vagy ha igen, rájuk is vonatkozik az MDF-kormány által előterjesztett, az MDF-többség által elfogadott amnesztiatörvény. És vajon mit értenek a szöveg szerzői ’pártálláson’? Csupán a függetlenített pártfunkcionáriusok állását? De hiszen a pártállam viszonyai között a nómenklatúrához tartozók ingáztak a különböző beosztások között, s esetleges volt, ki honnan ment nyugdíjba. Vagy mint jelent a ’párt fegyveres egysége’? A munkásőrséget csak, amelynek kevés hivatásos tagja volt? Vajon az állambiztonsági szervezet és tágabb értelemben az egész rendőrség, a politikai tisztek összessége és tervezett felhasználása értelmében az egész néphadsereg nem a párt fegyveres egysége volt? ”22 22 Kőszeg Ferenc: Legyen Justitia - vesszen a világ! Beszélő, 1990. szeptember 1., 4. o. 43
